A Schneebergland Rally teljesen új futamként, új pályákkal került be idén az osztrák bajnokság  programjába. Így nem tudtunk kitől tanácsot kérni a felkészítéssel és gumikkal kapcsolatban, ezért amint publikusak lettek a pályák, azonnal ott voltam Ausztriában, hogy körülnézzek. Amit tudtunk, első nap 70% aszfalt 30% murva, 6 gyorsasági, második nap 80% murva, 20% aszfalt, 9 gyorsasági szakaszon. Össz. táv: 350km, ebből gyors: 125 km.

"Új-Zéland"
A Tiefental-i gyors volt az egyik amit meg tudtam nézni. 4km aszfalt után egy Bal 5, majd nem tudtam hirtelen, hogy Finnországba vagy Új- Zélandra csöppentem. 7 km álom útminőség, sima út fehér apró murva, ritmusváltások, erős és tempós kanyarok váltakozása. Ez a pálya másnap visszafelé volt. Így volt min agyalni, hogy milyen gumicserét engednek majd  meg a rendezők.
Az első napi pályákat ez a vegyes és egy San Remo típusú aszfalt alkotta. Nem volt kérdés, kevés pályabejárással, nem semmi kihívás lesz!

A másik két gyorsra nem juthattam be, mert magánterületen volt. Csak a hegyekre pillantva gondoltam valamit. Aztán a majorságban megkérdeztük a tulajt és ő megnyugtatott. Szívesen beengedne, de ez egy vadaskert pár ezer hektáron és most épp a szarvasokat etetik, ne zavarjuk inkább őket, és a pálya nagyon jó, nyugodjunk meg. Kicsit magasra megy föl. Talán a "beszélgetés hátterében" látható brutális Land Rover sejtetett valamit, de mi hittünk neki.

Hivatalos training
Az előző kettőre készültünk. A vadaskert a Haraseben délután 4-ig volt bejárható kétszer.

Döbbenetek sorozata. Csörlő és traktor.(Haraseben)
Már abban sem voltunk biztosak, hogy a rajtig eljutunk. Olyan emelkedő volt, hogy a Toyotánk alig tudott fölmenni egyesben. A helyiek megnyugtattak, hogy készülnek, lesznek ott emberek, traktor és csörlő, főleg ha esne, csak legyen vonószemünk! "Megnyugodtunk.." Aztán a pálya... Ezt láthatjátok a fotókon amit feltöltöttem. Kövek, sziklák, puha föld, sár, rönkök, erős emelkedő, kis híd, szakadék (korlát nélkül folyamatosan), és amit el tudsz képzelni egy vadonban lévő erdei úton.

A verseny
Sajnos besoroltak a H10-ba ahol három Evo 3-as, egy Evo 6-os, és egy Clio Williams rajtolt. Ráadásul vezetni is tudtak. Főleg az evosok. A 4. helyre volt sanszunk, ugye a Ladával egy Williams Cliot csak megeszünk valahogy, plusz a technika ördöge is beleszólhat. Mert a miénk ugye üzembiztos! De ez biztos?

Slickkel a murván.
Az aszfaltos pálya (Haselrast) csúcs volt. Jó időket is autóztunk, tiszta élvezet. Kicsit felhordásos lett, de nem esett senki a szakadékba, mert ugye ott is volt jócskán. Vicces, hogy a szállásunk a cél és a beíró között volt külső íven. Az utolsó bal kettő kívánta, hogy megpróbáljam ötödikkel, de nem akartam a szállásadó nénink garázsába bemenni 150-nel, így maradt a Bal 2 bukkan célkanyar negyedikben húzósan!
Tiefentalon a vegyesen, mikor az aszfaltról a murvára értünk, rögtön egy Jobb 2 és egy Bal 3 figyelmeztetett, hogy "vegyél vissza". Tűzforró slickekkel mintha kihúzták volna alólunk a szőnyeget. Járt az agyam közben, hogy ezzel mit kezdjek? Honnan hová? Hol fékezzek, lesz nyom, fog lassulni, befordul, orrtolás, kézi, mi legyen? Aztán kialakult a dolog, ha nem is az első körben, de a második és harmadik kör már élmény volt. Határozottan kellett autózni, mint anno a nagyok. A kanyar előtt már rég dönteni kellett, hogy mit akarok, mert a slickekkel nem volt lehetőség variálásra amikor már benne vagy a fordulóban..

Ellenfél
A Mitsukkal persze nem bírtunk, viszont a helyi "Veszprémi Barna" egy piros Escort RS2000-vel indult és nem ment gyengén! Ez nem a Kit Car, hanem az a kereklámpás hátsókerekes ős vadállat. Az úriember mint később megtudtam, a szomszéd faluban lakik, tehát első Schneeberg ide vagy oda, keményen nyomta. Utána hajtottunk és összesen egy pályán tudtuk megverni, másnap a vegyes talajún visszafelé.

Diffi
Estére sajnos zúgott a 4:7-esünk. Az utolsó gyors előtt hallottam meg etapon. Nekem a Lada lelkivilágát még meg kell ismernem. Ami késik nem múlik, mindig a gyors után vetkőzés iziben, majd fülelés, hogy mi a helyzet? Mondjuk az osztrákok is füleltek! Az A-snak annyira jó a hangja, hogy az a netovább, Stohl csak úgy forgatta a fejét utána! Viszont az utolsón már olyan hangja volt a hajtásnak, hogy komolyan féltem tőle, de kibírta az ötödik nagy tempót is és beértünk a szervízbe. Másnap 4:44-vel mentünk.. A vadonban  elég volt ez is.

Haraseben (vadon)
Krózser Menya jött velünk a ralira mint csapat koordinátor. Szerencsére még a trainingen megérkezett és segített jó döntést hozni, hogy ne futamodjak meg a tereptől, hanem tekintsek rá úgy mint egy másfajta kihívásra. Hálás vagyok neki! Képes lettem volna hazajönni, mert fáj amikor a kocsi durván fogy egy-egy ilyen pályán. Itt a versenyen csak arra ügyeltem, hogy a Lada kibírja. A fenekét a puhában tartottam, a köveket kikerültem és igyekeztem a szűkekben a befordulást a kézivel segíteni, nem a hajtással. Végül élveztük!

Időjárás
A második napon szinte végig esett. A Tiefental-on (New-Zeland) a slicket az intermediate váltotta, na ez sem volt semmi a murván, majd gumicsere etapon terepgumira! Hihetetlen volt! Mint régen az út melletti szerviz és közben folyik a nyakunkba az eső. Még Baumschlagernek is! Ehhez a ralihoz egyébként dukált, hogy zuhogó esőben nyomjuk a murván!

A csapat és az autó
Kertész Krisztián navigált, aki itthon Hozmann Lacival megy a bajnokságban. (Renault Clio R3). Profin diktált, és tényleg csak azt kommentálta amit már nem lehetett szó nélkül hagyni! Tökéletes erőcsúsztatás!
Krózser Menya (Team Chief) sokat segített a német nyelvű kommunikációban, a jó hangulatban és abban, hogy ezt a hobby ralit is totál komolyan vegyük és csináljuk! Köszönjük neki!
Bodnár Attila és Csuri a szerviz. Az autónk mint Bodnár mester esetében elvárható, most is profi volt, kibírta ezt a nehéz versenyt és közben persze nagyon "szólt"! Csuri volt az egyetlen szervizes Attila mellett és nagyon jól dolgozott! Köszönjük nekik!

Sógorok
Kedvesek voltak velünk az osztrák rendezők és nagyon profin megcsinálták a ralit! Kb. 50 indulóval, de jó verseny volt! A nézők száma Ausztriában sem ugyanaz mint tíz éve a Semperiten..

Helyismeret
Végül a 22-es Ford Escort RS 2000-s, a helyi ralis "öreg" az utolsó előtti körben a Harasebenen beesett a fenyőfák közé. Szerencsére ők és az autó is megúszták, csak kijönni nem tudtak. OK tábla.. Így abszolútban a 21.-ek, az 1600-as kocsik között pedig a 3.-ok lettünk. A H10-et meg hagyjuk. Az csak adminisztratív volt a miénk.

Végül
A Ladázás hihetetlen nagy élmény!