Nagy valószínûség szerint nem a gyár kérte fel Herczig Norbiékat a Skoda törésteszt végrehajtására, õk mégis megvalósították ezt, annak ellenére, hogy Norbitól nem megszokott mutatvány a borulás. Szokás szerint nem keseregnek, továbbra is a jövõre és a bajnokságra koncentrálnak, de hogy mi is történt pontosan, arról a legilletékesebbet, Herczig Norbit kérdeztem.
Mit csináltál Bükfürdõn?
Felborítottam Kálmit! :-) Nem mondom, hogy örült neki, de volt már korábban is olyan pilótája, akivel az ilyet már többször átélte, szóval nem lepõdött meg.
Én viszont annál inkább!
Egy picit én is! Nem úgy mentünk ide sem - mint máshová sem - hogy majd itt felborulunk. Valóban nem megszokott dolog ez tõlem, szoktam kisebb hibákat véteni, de ilyen látványos mutatványok azért tõlem távol állnak.
Mi történt?
Sokszor végigelemeztem már azóta, mind fejben, mind a felvételek alapján, sõt a helyszínen is, hiszen végigvártuk az ORB mezõnyét és a rallye2-t is, így volt idõm gondolkozni, mire elvittek minket az erdõbõl. Szombathely és Bükfürdõ Rallye-hoz méltóan megint nagyon extrém lett az idõjárás, hol sütött a nap, hol szakadt az esõ, hol már elment az esõ, hol visszaelõztük az esõt... mindig volt egy pici extrém dolog.
Ezen a gyorsasági szakaszon, egy - fényes, kikopott - aszfaltos részen, ötödik sebességi fokozatban ráléptem a fékre, és még csak nem is volt ez egy erõs, drasztikus fékezés, ennek ellenére leblokkoltak a kerekek, nem volt semmi tapadás és leállt a motor. És ez volt a legnagyobb baj, hogy lefulladt a motor, és nem tudtam újraindítani rögtön. Próbáltam tapadást találni az úton, amennyire egy ilyen négy kerékkel csúszó autóval lehet és már nagyon-nagyon a végén, mikor odaértünk a kanyar bejáratához akkor indult újra a motor. Hiába szálltam le a fékrõl, hiába váltottam vissza, egyszerûen nem történt semmi. Nagyon keveset tudtunk lassulni erre a bal3-as kanyarra és amikor már láttam, hogy elkerülhetetlen a becsapódás, akkor még annyit csináltam, hogy visszaváltottam, húztam egy kéziféket és visszaálltam a gázra. Nem tudom, hogy mit reméltem ettõl a gáztól... de úgy gondoltam, hogy itt már úgyis mindegy, ezt még megcsinálom, "hátha"! Ha nem csinálom, akkor is beesünk, ha meg csinálom, akkor hátha csoda történik... Nem történt.
Rögtön tudtátok, hogy vége?
Azonnal éreztük, igen. Több mint 10 éve volt Colin McRae-nek egy olyan autótörése a Forddal, amikor körbetörte az autót, nagyon megrendezte, de a futómûve, meg minden rendben volt. Ennél a sérülésnél mi is ezt láttuk, hogy nagyon-nagyon körbetört az autó, de a bukócsõ nem sérült, a futómû a helyén maradt... az egyik felnirõl lefordult a gumi, ezért mozgatni is nagyon nehéz volt az autót. Éreztük, hogy ezzel nem fogunk tudni tovább menni! Végül lábon nem is tudtunk eljönni a kocsival, trélerrel jöttek értünk.
Nem nézett ki szépen az autó kívülrõl, ez biztos.
Laikus szemmel nézve mindenképp így van, de mivel nem állt meg állóra az autó, hanem kiforogta magát és eleve a megázott talajba csapódtunk nem annyira vészes, mint elsõ ránézésre tûnik. Én is azt hittem, hogy - mivel felborultunk - nagyobb lesz a sérülés, de miután jobban szemügyre vettük, már látszott, hogy persze a karosszériaelemek körbetörtek, de "belül" nem akkora nagy a kár... Ettõl függetlenül van rá esély, hogy az olasz csapat ki fogja cserélni a karosszériát, hiszen egy hibátlan, makulátlan autót hoztak ide nekünk, és hááát... egy kicsit fénysérültet vitték haza. :-)
Hogyan érintett téged ez az eset?
El tudok egy kicsit keseredni, de nem vagyok az a nagyon-nagyon magamba dõlõs típus, vagy ha igen, akkor viszonylag gyorsan fel tudok állni ezekbõl a dolgokból. Persze, ott a helyszínen nagyon rossz volt, de mire beértünk a szervizbe már jobb volt...
Magamon is meglepõdtem, hogy vasárnap már nem voltam annyira elkenõdve, mint mondjuk pár évvel ezelõtt egy-egy bakit követõen. Ez egy ilyen sport, pici dolgokon múlik, hogy az ember be tud fejezni egy versenyt jó eredménnyel, vagy kiesik és csinál egy ekkora kárt. Aki erre a sportágra adja a fejét, annak ezzel számolnia kell. Így kell látni racionálisan ezt, de persze ettõl függetlenül nem jó átélni.
Jó emberekkel vagyok körülvéve, és nem csak a családomra és barátaimra gondolok, de a csapatra is. A Skoda Rallye Teami Italiánál is annyira jól állnak hozzá, õk mondták is, hogy "This is the rallye. No problem!"
Büszkék arra, hogy jól tudunk menni, ha tudunk gyorsaságit nyerni, amikor tudjuk vezetni a versenyt, szeretnek itt lenni, nagyon jó a kapcsolat és a bajban ismerszik meg az ember. Nem volt letargikus ez az egész, hazamegyünk, ha kell akkor bódét cserélünk, összerakjuk az autót és jövünk a következõ versenyre. Lehetne itt keseregni, de azok az idõk már elmúltak.
Egy tapasztalattal gazdagabbak lettünk, visszaestünk egy hellyel a bajnokságban... nem olyan vészes a helyzet, nem veszett még el semmi! Jönnek a murvás versenyek, jó helyekre megyünk versenyezni…
Lényeg, hogy nektek nem lett bajotok!
Hallottam egy-két olyan visszhangot a HANS kötelezõvé tételekor, hogy "jaj, minek ez, meg milyen drága", de én egy dolgot tudok: a nyakunk sem húzódott meg! A biztonságtechnikai felszerelések elég jól vizsgáztak! A nézõkrõl nem is beszélve! Ennyi jó embert én még nem láttam egyben! 20-an odajöttek és az õ segítségükkel a veszélyes helyrõl kirángattuk az autót, és még a rallye2-es mezõny megérkezése elõtt a külsõ ívrõl át tudtuk tenni a belsõ ívre egy farönk mögé.
A neten megjelent egy írás, miszerint a helyszínen lévõ nézõk a sportbírói utasítás ellenére - a verseny közben még - kitették az autót az út közepére. Akkor ez mégsem így volt?
A helyszínen lévõ sportbíró egy nagyon rendes srác volt. A nézõk pedig egy olyan csapat, akik nagyon régóta járnak rallye-ra. Õk erõsen kapacitálták a sportbírót, hogy állítsák le a versenyt, mert veszélyes helyen van a kocsink. Ez nekem azért volt szimpatikus, mert nem a vérre gyûltek, nem az volt a céljuk, hogy hogyan tudnak majd minél nagyobb eséseket látni, hanem az, hogy elkerüljük a további baleseteket. A sportbíró a tömeg nyomásának hatására megpróbálta leállíttatni a gyorsaságit, de a rádión keresztül olyan információt kapott, hogy nem állítják le, mehet tovább a verseny, mivel az autó nincs az úton, csak a hátulja lóg be egy kicsit. Nem volt jó helyen a kocsink, mi próbáltuk is lassítani a mezõnyt, három autó viszont ugyanúgy megúszott a féktávon, csak nem akkora sebességgel értek már oda, mint mi, õk meg tudták fogni, de egy pici választotta el õket attól, hogy ránk essenek. Veszélyes volt ez így! Amibõl a probléma lett, hogy az S csoport elõtti 5 perces szünetben a nézõk megpróbálták kiszedni. Kirángatták valameddig, már fenn volt az úton és az már veszélyes volt valóban, hiszen csak akkor sikerült behúznunk a belsõ ívre miközben már elrajtolt az S csoport. Senki nem akart rosszat, a sportbíró az õ biztonságuk érdekében fütyült, ordibált, hogy menjenek onnét, de én megvédeném a nézõket, mert õk tényleg azt tartották szem elõtt, hogy ne legyen baleset. Nem csak azt, hogy a mi autónk ne törjön tovább, hanem azt, hogyha ebbe valaki belerongyol, az rosszul jár, hiszen míg mi puhára estünk és kiforogtuk magunkat, addig az autónknak csapódó egy álló fémdarabnak ütközik. Én is próbáltam a sportbíróra hatni, Kálmi a mezõnyt lassította, ez egy nagyon veszélyes helyzet volt, el kellett volna vinni onnét a kocsit.
Veszprém Rallye?
Ennyi, így ahogy mondod: Veszprém Rallye! :-) Egy ilyen csapatnál, mint a Skoda Rallye Team Italia nem ülhetek úgy az autóba, hogy nincs meg a biztosítás rá. Van persze egy borsos önrésze ennek, de a kárhoz képest azért elenyészõ ez az összeg. Ezt kell most elõteremtenünk, és szerencsére nem vagyunk annyira rossz helyzetben. Szûkösebb az idei év, mint korábban, de azért ki tudjuk majd ezt fizetni, és itt jön elõ a profizmus, hogy nem kérdés, hogy ott leszünk-e a következõ versenyen! Ha ez a verseny most 2 hét múlva lenne, akkor is tudnánk autót kapni és ez az amiben egy ilyen komoly, nemzetközi csapatnak az ereje rejlik!
Ez tetszik, megosztom
