Bútor Robiék sajnos ezúttal sem jutottak messzire, a bajnokság második futamán egy műszaki probléma miatt kényszerültek kiállásra már az első gyorsasági szakaszt követően. Egyrészt óriási a csalódottság a párosban, másrészt nem adják fel a terveiket, ha a bajnokságban túl jó eredményre már nem is számítanak, az évet mindenképp végig szeretnék versenyezni.

Mesélj, milyen volt?
Sajnos ez a verseny is nagyon rövidre sikerült, és így már tényleg azt mondhatom, hogy nagyon peches évkezdés ez számunkra, és igazából meg is tört ez egy kicsit, hiszen ilyen még nem volt az életemben, hogy az év első két futama ennyire negatívan végződjön. A 2005-ös WRC-s próbálkozásom volt valami hasonló, de ettől még az is jobban sült el, pedig ott is folyamatosan ellenünk dolgozott a sors. Most viszont a pechsorozat már felfoghatatlan szintre süllyedt. Gyakorlatilag ezen a versenyen sem sikerült egyetlen gyorsasági szakaszt sem teljesíteni, mivel már az első gyors közepétől – a remeteréti elágtól – lekapcsolt ALS-szel és 130 fokos vízzel gurultunk le a célba. Nem sikerült megtudnunk most sem, hogy mennyire vagyunk gyorsak…

A teszten pedig még minden rendben volt...
Valóban, ott az autó tökéletesen működött! 95 km-t mentünk vele, és éppen azért ilyen sokat, hogy az előző sérülést „kimozogja’ a kocsi, minden hiba előjöjjön, aminek elő kell jönnie, de gyakorlatilag semmiféle gond nem volt, egyetlen csavart kellett csupán meghúzni, és ezt leszámítva az autó gyönyörűen üzemelt. Szuperek voltak a beállításaink, melyeket még év elején találtunk meg, jól működtek és én is elég bátran mentem az autóval. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nincs semmi gond, erre az első gyors felénél mégis véget ért számunkra a verseny.

Mit éreztél akkor ott, abban a pillanatban?
Amikor megláttam, hogy minden pirosan világít és villog, jelezvén a pilótának, hogy „állj meg! állj meg!”, akkor abban a pillanatban úgy összedőltem, hogy azt sem tudom, hogyan értünk le a pálya végéig, nem emlékszem a kanyarokra, a tempónkra… Nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik, hogy kétszer egymás után ilyen balszerencse érjen.

Imi hogyan viseli ezt a „rövidtávfutást”?
Ő azt mondja, hogy neki voltak már ilyen évei, tehát ő nem lepődött meg annyira. Engem jobban megvisel, nyilván azért is, mert én többet készülök egy-egy futamra, hisz mi (TBR Racing) készítjük fel az autót, a feladatok túlnyomó része rajtam van. Hárman – a két szerelő és én – dolgozunk a legtöbbet fizikailag ezen az ügyön, és most is nagyon fárasztó volt, hogy a bükfürdői baleset után két és fél hét alatt kellett elkészíteni a kocsit. Gyakorlatilag az utolsó napra végeztünk vele úgy, hogy a fiúk 3-4 éjszakát is végignyomtak az ügy érdekében. Figyelni kell az alkatrész beszerzésekre, a szállításokra, és a pénzügyi háttér is kell hozzá… nagyon nagy feladat volt, hogy Pécsen ott tudjunk lenni, és ennek ellenére iszonyatosan gyorsan véget ért. Imádom a mecseki pályákat, mindig is itt tudtam a legjobban menni, nem estem ki Mecsek Rallye-n 20 éve egyetlen egyszer sem, mindig is a legsikeresebb versenyeim közé tartozott, de most először ez nem sikerült.

Hogyan tovább?
Mi is ezt a kérdést tettük fel, és igazából azt gondolom, át kell értékelni ezt az egészet, és ki kell találni a koncepciót a folytatásra. Azt gondolom, hogy nem adom fel! Bár én is hasonlítottam a WRC-s évünkhöz, mégsem érzem ugyanazt, hogy egy szélmalomharc lenne az egész, inkább úgy látom, hogy most a sors nem igazán támogat bennünket, de ki kell jönni ebből a gödörből! Az év hátralévő részét is szeretném versenyzéssel tölteni, a soron következő 4 bajnoki futamon is ott leszünk, de most már szinte biztos, hogy egy-két külföldi futamon is rajthoz kell állnunk, mert nem szereztem kellő tapasztalatot az autóval, és nem szeretnék ekkora hátrányba kerülni a többiekkel szemben. A fő célunk, hogy üzembiztossá tegyük a kocsit, és a következő 4-5-6 versenynek pedig arról kell szólnia, hogy folyamatosan beérjünk a célba, megbízható legyen az autó és nekem is meg kell szereznem a kellő tapasztalatot, ami ehhez az autóhoz kell, mind murván, mind pedig aszfalton. Jövőre pedig újra kell kezdeni ezt, mert ez az év a bajnokság szempontjából már nagy valószínűséggel elúszott.

Visszatérve még a mostani műszaki problémára, mi lehetett a hiba oka? Többen úgy vélték, hogy a bükfürdői baleset következménye…
Véleményem szerint semmi összefüggés nincs a két eset között, hiszen a balesetnél a motor egyáltalán nem sérült. Kivettük, megcsináltuk a karosszériát és visszatettük a motort. Lecseréltük a turbót – amire talán nem is lett volna szükség -, az olajat, a gyertyákat… minden olyan dolgot, ami összefügghetett azzal, hogy melegen állt meg a motor. És ami miatt teljesen kizártnak érzem az összefüggést, hogy a verseny előtti napon 95 km-t teszteltünk, ahol gyönyörűen működött a Mitsubishi. Talán ami furcsa, hogy jelentősen kisebb volt a motorteljesítményünk, mint amilyennek lennie kellett volna, de ez már Bükfürdőn is így volt. Valamiféle előjele volt ennek a történetnek, de úgy gondolom, hogy egy nagy hibát viszont én követtem el. Év elején úgy döntöttem, hogy nem fogok bioetanollal menni, mert sok autóról hallottam, hogy hengerfejes lett tőle, így mi eddig versenybenzint használtunk. Bükfürdőn jóval kisebb volt a motorteljesítményünk, mint a többieké, ezért hoztam egy döntést, mert úgy gondoltam, hogy nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy 20-30 lóerővel gyengébb autóval menjek mint a többiek, és átálltunk bioetanolra. Azt hiszem, hogy ez volt az a döntés, amit nem szabadott volna meghoznom, mert továbbra is úgy vélem, hogy a bioetanol miatt lett hengerfejes.

Tehát akkor most ismét visszaálltok a versenybenzinre?
Igen, most úgy döntöttünk, hogy megcsináltatom a motort és visszaállunk az eredeti elképzelésre. Ha gyengébb lesz, ha nem lesz gyengébb, én most már szeretnék versenyezni, szeretnék célba érni, és maximum nem leszek harmadik, hanem csak ötödik… de akkor meg majd jobban fogom nyomni a gázt, és rövidebb fékutakat veszek! Nekem kell gyorsulni, nem kell a 330 lóerős autó, inkább legyen stabil, megbízható, mint amilyenek az eddigi autóim is voltak. Nem szabad, hogy az üzembiztonság rovására menjen az erő, vissza kell venni a teljesítményből és mi most ebbe az irányba indulunk el. A következő versenyre visszaállítok mindent az eredeti állapotra, ahogyan az a fejemben év elején megszületett, és megpróbálunk egy új vonalon elindulni, a megbízhatóság és a kiszámíthatóság vonalán!

csapat támogatói: