A sötétben még remekül teljesítettek a problémák ellenére is, ám a másnapi első gyorson már nem túl messzire jutottak. Elek Istvánék ezúttal idő előtt fejezték be a versenyt, de a terveik mit sem változtak, Veszprémben újra támadnak, addig pedig üdvözli a szurkolókat!

Hogy tetszett az éjszakai kalandozás a Mecsekben?
Az éjszakázás már csütörtökön megkezdődött, hiszen éjjel fél kettőkor érkezett meg az autónk, ekkor próbáltunk egy tesztet is lebonyolítani, de az nagyon rövidre sikerült, mert ilyen későn már nem volt sok kedvem autókázni. Igazából azt lehet mondani, hogy fordultam kettőt az autóval és végeztem is. A lámpákat viszont leellenőriztük, állítottunk rajta és jól sikerült.

Úgy készültünk neki a versenynek, hogy nem is kellett azt éreznünk, hogy a koromsötétben versenyzünk, mert tökéletes volt a lámpánk. Pénteken következett a programban a prológ, és bár én nagyon nem szeretem a prológokat, most jól jött, hogy itt kezdtünk autózni, ugyanis a prológ legelején a bal első féltengelyünk megadta magát, de így legalább megelőzte azt, hogy a versenyen jöjjön ki ez a gond. Ilyen szempontból jól jártunk.

Jött az éjszaka, gondoltuk megyünk a saját tempónkban, nem vállalunk felesleges kockázatot, annak ellenére, akár kevés lámpával is jól érzem magam a sötétben, de ez a kiszámíthatatlan időjárás a gumiválasztást megnehezítette kissé. Én a puha slick mellett tettem volna le a voksom, de mivel az nem volt, egy átmeneti megoldást találtunk ki. Elől közepes vágott slickünk volt, hátul pedig intermédiánk, mivel az én vezetési stílusommal nagyon nehezen tudom hátul megmelegíteni a gumit, inkább az első gumikat terhelem, így működött ez a vegyes dolog. Az első gyors közepénél egy kanyarból kifelé jövet jobban leúszott az autónk, nem is éreztem ezt problémának, úgy tűnt, hogy egy picikét rálógunk a fűre, csak épp azt nem tudtam, hogy a fű benőtte a betonszegélyt, és így nekicsaptuk a bal első futóművünket. Rögtön be is villant, hogy na, itt van újra a szokásos mecseki történet, első-második gyorson lerendezem a dolgokat és mehetünk haza. A kocsi ezt követően rázott, vibrált, szerencsére defektet nem kaptunk, de a futóművünk elállítódott. Ez előtt egy kicsivel történt velünk a másik sztori, amikor a nagyon szuperül beállított lámpánk hirtelen nem olyan szuper lett. Egyszer csak stroboszkópszerűen elkezdett villódzni előttünk a fény, és amikor lejöttünk a gyorsról, akkor tudtuk megnézni, hogy a lámpasornak a kocsi elejére szerelt stabilizáló rúdja kiszakadt tőből és innét - finoman szólva is - vibráló fényt kaptunk a kocsi elé. Megpróbáltunk ezután egy visszafogott tempót diktáltni. A második gyorson arra koncentráltunk, hogy baj ne legyen, látni láttam, csak zavaróan vibrált, a kocsi rezonált, a futómű másként állt, mint kellett volna... de nem volt életveszélyes, lehetett vele haladni. Meglepődve láttuk, hogy a történtek ellenére is az abszolút ötödik helyen állunk, és az "ex-N-csoportban" az élen vagyunk. Nem voltunk elkeseredve, hogy ilyen sztorik történtek velünk, abszolút pozitívan tértünk nyugovóra, teljesen jó behatások értek minket, úgy vártuk a másnapot, hogy tudtam: nem kell kapaszkodnom a mezőny után, mint Bükfürdőn!

Viszont másnap nem mentetek messzire...
Pedig elég jól elindultunk, annak ellenére, hogy nem az én stílusom jól kezdeni a nap első szakaszán! De itt most el kell mondjam, hogy kivételesen, erre a versenyre egy elég érdekes felkészülésünk volt. Csak egy napunk volt a tréningezésre, és mi szorgalmasan neki is kezdtünk, hogy felírjuk a dolgokat, és a tavalyi itinerek alapján - melyeket Ramóntól megkaptunk - egy pálya kivételével megvolt az összes, és ezeket csak át kellett írni. Volt olyan pálya, ahol ötöt is mentem, ami tőlem egy iszonyatosan nagy dolog! Én önmagammal szemben a tükörben, szégyelltem is magam, hogy én is átálltam erre a pályaversenyzői stílusra, hogy belövöm a pályát az utolsó fűszálig. Én a rallye-t a rallye-ért szeretem, amikor ketten csináljuk a navigátorral. Valamiért úgy adta ki, hogy némely pályán a szabad közúti részen többször is áthaladtunk. Volt persze olyan is, ahol csak kettőt, vagy egyet mentünk... Nagyon vegyeskereskedés volt a felkészülésünk, de pont ez a hetvehelyi pálya - eleje - volt, ahol ötöt is mentünk. Gondoltam, hogy akkor ez nagyon jó lesz reggel, bár nem ismerem különösebben a mecseki pályákat, de ez tényleg jól megvan fejben is. Hát messzire nem jutottunk, a váltónk egyszer csak megakadt és egy pillanat alatt véget ért a versenyünk. A pálya szélén találtuk magunkat, és innét már csak az maradt szórakozásnak, hogy az OK táblát mutogattuk a többieknek, ill. megnézhettük a mezőnyt, hogyan fordulnak el abban a kanyarkombinációban.

Nem kérem, hogy akkor most egyesével értékeld a mutatványokat! :-)
Nem-nem, ezt nem is tenném meg! De láttam érdekes dolgokat! :-)

Hogyan tovább?
Nem változott semmi, végigcsináljuk a bajnokságot és remélem, hogy több technikai problémánk már nem lesz az idén. Egyértelműen látszik, hogy a kategóriánkban az első pár versenyzőpáros között mi is ott tudunk lenni, és az is, hogy az abszolút ötbe is be tudunk férkőzni. Azt gondolom, hogy murvás versenyen talán nincs akkor hátrányunk az R4-es, S2000-es autókkal szemben, mint mondjuk aszfalton lett volna. Úgy gondolom, hogy murván még a bükfürdői második napinál is durvábban fogunk menni! Most még egy-két apróbb finomítást kap az autó, amit még Mecsekre nem kapott meg. Van még 6 hetünk, hogy felkészítsük Veszprémre, a srácok pedig meg is tesznek mindent érte. Folyamatosan, mindig egy kicsit javul-javul az autó, remélem így még jobbak lehetünk, még jobban szorongathatjuk az élmezőnyt.

Mi újság a szurkolókkal?
Nagyon jófejek voltak!

Tényleg???
Tényleg! Ahol kiálltunk, visszafelébe (rajt irányába) csak le kellett gurulnunk, de azért volt egy kis emelkedő benne, és a helyszínen volt pár nagyon kedves szurkoló, és segítettek feltolni az autónkat. Olyan tempóban haladtunk így, hogy mondtam, ha ezt előbb tudom, a célig tolhattak volna inkább! :-) Nagyon jó fejek voltak, nagyon köszönöm nekik!

A múltkori nyilatkozatom után nagyon sokan elkezdtek kóstolgatni a neten, amin persze nagyon jókat mosolyogtam, mert ugye én azt mondtam, hogy „akinek inge, az vegye magára, akinek nem inge...”, és úgy látom, volt egy-két értelmes szurkoló, aki felöltözött! Egyébként nagyon sok telefont kaptam! Rengeteget! Ismerősök, barátok hívtak, akik körberöhögték a témát. Az egyik legjobb az volt, amikor mondta a barátom, hogy megszólítottak a fórumon, hogy béna voltam, nem bírtam kikerülni a követ… De ha már valaki ennyire nem ért a rallye-hoz, hogy konkrétan azon a bizonyos Mikulás Rallye-n nem én vezettem, én csupán buliból navigáltam Ramónnak, akkor legalább arra venné a fáradtságot, hogy figyelmesen olvassa el a rólam szóló anyagot. Ez volt az egyik, amin nagyon jót nevettünk, ezúton is gratulálok a figyelmes olvasónak!

A másik nagyon jópofa dolog, amire egy ózdi barátom hívta fel a figyelmemet, hogy készüljek a Zagyvaróna-Ceredi gyorsra, azt jól gyakoroljam be, mert valószínűleg nem nagyon megy... Valamelyik fórumozó írta, hogy ott nekem az orromat kifújják a rimóci - vagy nem tudom, hová valósi - legények. A barátom meg visszanézte az elmúlt nem tudom hány évre a zagyvaróna-ceredi gyors eredményeit, és kiderült, hogy N-es Mitsubishivel még ember nem volt, aki olyan jó időt futott ott, mint én! A legjobb idő tavalyelőtt született ott, amit én mentem, attól jobbat csak S2000-essel mentek rajta akkor. Ez jópofa volt! Úgyhogy üdvözlöm a szurkolókat, az ellenszurkolóimat, és remélem, hogy ezzel most újra szolgáltattam témát nekik.

Vettem a lapot! Nem vagyok egy fórumozós típus, de időnként elolvasom, és jókat mosolygok rajta. Ha lehet, akkor továbbra is tartsuk életben a fórumot, hajrá, éljenek a szurkolók!

Továbbra is várok minden versenyzőtársat a Veszprém Rallye-ra, és a Rimóc környéki embereket is és persze mindenkit! :)