Nem csupán egy újabb gyõzelmet hozott a 17. Prince Beer Veszprém Rallye a Bútor Róbert - Holczer Dániel párosnak, de immár az övék a 2010-es év bajnoki címe is az Országos Rallye Bajnokság S1600 Kupájában, ill. az A csoport abszolút értékelésében is! Bútor Robi mesélt a legutóbbi murvás futamról és a csapat további céljairól.
Hogyan sikerült a felkészülés a futamra?
A verseny elõtti teszt, mondhatjuk, hogy 100 %-osan sikerült. Egyetlen pici hiba csúszott csupán a "programba", ugyanis Zagyva Lajos autója reggel 9 óra helyett csupán délután 2-re ért a helyszínre, aminek az volt az oka, hogy az új ORECA motorunk kis késéssel érkezett meg a csapatunkhoz Franciaországból, így mire a szerelõk végeztek a beszereléssel, kicsit megcsúsztunk a tervezett idõponttal. A teszten így délelõtt elõször a másik két autóval foglalkoztunk, majd kettõ óra után már csak Lali autójával. Mindenkinek volt annyi ideje, hogy összebarátkozzon az autóval, megtaláltuk a nagyjából ideális beállításokat is. Mindenképpen fontos kiemelnem, hogy amikor egy versenyzõ elõször ül egy ilyen autóba, és mindössze 30-35 km-nyi tesztlehetõsége van, az csupán arra elég, hogy kicsit megismerkedjen a kocsival és elhiggye, hogy nagyjából hogyan lehet vele menni. Azt hiszem, hogy a beállításokra ilyenkor még túl nagy hangsúlyt nem lehet fektetni, mindenképp szükséges, hogy pár száz kilométert autózzon vele ahhoz, hogy reálisan el tudja dönteni, milyen irányba menjen a beállításokkal. Így túlnyomórészt a gyár által megadott setup-okat használtuk, ami azért nagyon ki van találva, hiszen rengeteg kilométer és komoly pilóták vannak e mögött a beállítások mögött.
Más volt most a Veszprém Rallye, mint korábban?
Szerintem ez most egy jóval könnyebb Veszprém Rallye volt, mint az eddigiek. A pályák jellege is más volt, így azok közel sem vették annyira igénybe az autókat, mint amit már megszoktunk, és úgy vélem, hogy a versenyzõket sem terhelte meg annyira. Én egyetlen egy ralipályát élveztem most ezek közül, az pedig a Sólyi erdõ volt, az összes többi - az én véleményem szerint - csupán részmegoldás volt: nem voltak igazi murvás ralipályák, sok aszfalt is volt benne... Ez az elmúlt veszprémi futamokon nem volt jellemzõ, hiszen a lõtereken Magyarország legkomolyabb murvapályái vannak: gyors, lendületes, bevállalós gyorsaságik. A Sólyi erdõ szakaszon mindkét alkalommal nagyon jót autóztunk, nagyon élveztük, bátran és határozottan mentem végig rajta. Az egész versenynek ez a pálya volt a lényege és értelme véleményem szerint.
Fogynak az ellenfelek a S1600-as kategóriából... könnyû gyõzelem volt ez a mostani?
A S1600-as kategóriában valóban igen könnyû volt a gyõzelem, hiszen nem is volt meg itt a minimális létszám sem. A végére mindössze ketten maradtunk, és emiatt mondhatom azt, hogy értelmetlenné is vált az ORB S1600 Kupa kiírása. Ennek következtében mi ismét nem a S1600-as kategóriával versenyeztünk, hanem az A csoport abszolút gyõzelme volt az egyik fõ célunk, a másik pedig, hogy a S2000-es autókhoz képest tartani tudjuk azt a különbséget, amit korábban is már kitûztünk magunk elé célként, azaz murván a 2 másodpercet kilométerenként, aszfalton pedig az 1 másodpercet.
Hogyan sikerült ez utóbbi teljesítése?
Minden versenyen ez volt a célunk, hogy a már említett különbséget tudjuk tartani. A pályák jellegétõl függõen ez azért pozitív és negatív irányba is el szokott térni. Szombathelyen például volt olyan gyors, ahol a sárban 6 másodpercet kaptunk kilométerenként, de volt olyan is, ahol 1,5-öt csupán. Teljesen változó ez, így ezt a viszonyítási alapunkat kicsit el is vesztettük...
Ezek alapján mi az, ami még célotok "maradt" Veszprémben, ha a saját kategóriában nem tudtatok nagyokat csatázni?
Hogy élvezzük a versenyzést! Szeretnénk minden percet élvezni, amit az autóban töltünk, hiszen azért dolgozunk ennyit, hogy ne egy görcsös versenyzésen legyünk túl. Azt hiszem, hogy ezt nagyon jól meg tudtuk Danival beszélni, és a megvalósítása is sikerült, hiszen annak ellenére, hogy ez most nem egy klasszikus veszprémi viadal volt, nagyon jól éreztük magunkat.
Szervizparkban láttam, hogy nagyon jókedvûen játszottál Tagai Tamás gyerekeivel... nagyon vidámnak és felszabadultnak tûntél. Az egész csapatra jellemzõ ez a jó hangulat?
Úgy gondolom, hogy a jó hangulat mindenkire jellemzõ volt. Zagyva Lajossal és Bessenyey Zolival is egy nagyon-nagyon jó kapcsolat alakult ki, de az õ kedvük is csak akkor lenne ennyire jó, ha gond nélkül célba értek volna, egy nagyon jó eredménnyel. De így, hogy egyiküknek sem sikerült a célba érés sajnos, így biztos, hogy az õ szájuk nem ér a fülükig, annak ellenére sem, hogy a részeredmények és az autóban szerzett élmények mindkettõjüknél rendben voltak. Az én kedvemet is csak ez az egy dolog törte le csupán, hogy kiesett a két autónk, és ami a leginkább elkeserítõ ebben a dologban, hogy ismét nem miattunk történt! Ha miattunk esnének ki, akkor úgy vélem, hogy lehetne valamit tenni, lehetne változtatni dolgokon, hogy jobb és sikeresebb legyen. Az én autóm minden versenyen problémamentesen megy, és az õ autójuk is gond nélkül ment, míg el nem tört mindkettõben - ugyanazon a helyen - a féltengely. A legjobban tényleg az bánt, hogy nem tudok rajta változtatni! A második versenyünk is elúszott... az elsõ a gyári ORECA motor hibája miatt, most pedig a gyári vadonatúj féltengelyek hibája miatt. Én semmit nem spórolok ki, mindent megvettem az autókba, hogy valóban két tökéletes Citroen C2R2 Max-om legyen és sikeres csapatom, de egyszerûen a sors és az anyaghibák sorozatos problémája nem akarja, hogy ez sikerüljön. Emiatt persze mindannyian el vagyunk keseredve, a szerelõimmel együtt, akik szintén nincsenek hozzászokva, hogy kiesnek az autók. A S1600-assal én hét versenyt mentem le eddig (a tavalyi évvel együtt), és 7-bõl 7-szer gondmentesen célba értem, és soha egyetlen pillanatig sem kellett lassabban mennem az autó miatt. Nem értjük, hogy ez most miért nem sikerül. Folyamatos levelezésben vagyunk a Citroen Racinggel, hogy magyarázzák meg, hogy miért esik szét, de egyszerûen nem kapjuk meg a megfelelõ válaszokat és megoldásokat hozzá, úgyhogy magunkra vagyunk utalva, próbálunk fejleszteni az autókon, és megpróbálunk bízni abban, hogy elmúlik ez a pech-sorozat, és az fog következni, amiért én ezt az egész csapatot csináltam: egy nagyon profi, nagyon megbízható és nagyon jó csapat, nagyon jó autókkal!
Hogyan álltok a bajnokságban?
Megnyertük most Veszprémben az A csoportot és a S1600-at is, úgyhogy számunkra a bajnokság a pontrendszer és a kitûzött célok szempontjából véget ért. Most ki kell találnunk, hogy hogyan szeretnénk folytatni ezt az évet, melyek lesznek a további célok, de valószínûleg a jövõ évi felkészülésünkre fogunk koncentrálni. A pécsi futamon már valami olyasmi autóval szeretnénk menni, ami a jövõ évnek a célkitûzése lehet.
Ezek szerint a borsodi versenyen már nem is tervezitek az indulást?
Nem indulunk, ott csapatvezetõként fogok részt venni és megpróbálom valahogy célba juttatni az autóinkat! Szeretném Bessenyey Zolit a lehetõ legmagasabb szinten kiszolgálni, megadni neki minden segítséget ahhoz, hogy fejlõdhessen és gyorsabb legyen. Zolival hosszabb távon tervezzük az együttmûködést, mind Magyarországon, mind külföldi versenyeken, így most azt gondolom, hogy az õ fejlõdését és sikerét elõtérbe kell helyezzem a saját szórakozásommal szemben.
Zagyva Lajossal is vannak további közös céljaitok?
Õ igazából erre az egy versenyre szerzõdött velünk. Minden évben kiszúrja magának a murvás versenyeket. A Veszprém Rallye-nak is nagy specialistája, ami az eredményeibõl is látszik, illetve nagyon jól ismeri a pályákat és fel volt készülve erre a versenyre. Nagyon biztatom õt, hogy induljon el a Borsod Rallye-n, mert az aszfalt verseny is verseny, de egyelõre még nem válaszolt az én ajánlatomra.
A csapat céljai?
Bízom benne, hogy két autóval fogunk tudni rajthoz állni a következõ futamon, de ha ez esetleg mégsem jönne össze, akkor is mindenképp arra jó lesz ez a verseny, hogy még jobban összerázódjon a csapat. A távolabbi jövõt illetõen pedig nagyon bízom benne, hogy a 2011-es évben már nem kettõ, hanem három R2-essel fogunk versenyezni - kiküszöbölve az összes technikai hibát - a lehetõ legjobb fiatal pilótákkal, akiknek van ehhez kedve, hogy profi körülmények között megmérettesse magát. Remélem, hogy az idõ majd meghozza azt a gondolkodást, ami mindenhol mûködik Nyugat-Európában, hogy ne menjen mindenki Mitsubishivel, mert csak három ember tud az elsõ háromban lenni, az össze többi pedig csak hátrébb. Itt pedig van lehetõség harcolni, csatázni teljesen egyforma autókkal, csalás nélkül!
Ez tetszik, megosztom
