Elek Pistit egy táncversenyen sikerült utolérnem, de szerencsére nem ő váltott "szakágat", csupán a lányának szurkolt az országos döntőn. Pisti továbbra is a pedálokon kapkodja a lábait, most pedig az aradi futamról mesél, ami sajnos ismét nem volt probléma- és kalandmentes számukra.

Véget ért az Arad Rallye, mesélj!
Mi nagy örömmel vettük ezt az egészet, az újat, hogy külföldre mehetünk, új pályákon versenyezhetünk, de voltak akik tartottak ettől, voltak akik ellenezték, és voltak akik el sem jöttek! Rendesen letudtuk a tréninget és jó jelként értékeltük, hogy ott nem kaptunk defektet, hiszen mi magyarok csak utcai gumival tréningezhetünk, ami murva pályákon igencsak defektesélyes. Bükfürdőn sem volt a tréningen defektünk, utána a versenyen sem, reméltük, hogy itt is így lesz. Jött a teszt, minden rendben volt, az autó is jó volt, a többieken viszont láttam, hogy nagyon feszültek, hiszen megyünk "bele" a nagy ismeretlenbe. Mi viszont fel voltunk dobódva!

Majd jött a verseny.
A szombati nap első gyorsasági szakaszát úgy kezdeni, hogy már a felénél kapsz egy lassú defektet, ami az utolsó 3-4 km-re teljesen leereszt és majd' szétveri a kerék az autót... na, az nem egy nagyon jó érzés! Azt néztük, hogy az előttünk lévő magyar versenyzőhöz képest csak 2 másodperccel futottunk rosszabbat. Nem is volt ez rossz, a körülményekhez képest, meg hogy majdnem leestünk az útról. Amikor már teljesen leengedett a kerék, akkor pont egy ilyen balos kanyarban fordultunk és majdnem „beszintereztünk” a dzsindzsába, de valahogy azért összekaparásztam az autót és nagyon nem is voltunk elkeseredve. Kicseréltük a kereket és a harmadik gyors jól sikerült, majd ezt követően igen hamar újra az út szélén találtuk magunkat, alig valamivel a gyors rajtja után.

Újabb defekt?
Konkrétan lefordult a gumi a felniről! A gyors 99 %-át jobb első defekttel teljesítettük, így itt bespájzoltunk rendesen. Így kezdődött számunkra a verseny, ez volt a nap első három gyorsaságija. Az addigi nagyon jó hangulatunkat, ez valahogy egy kicsit lerombolta, hiszen innen kellett volna nekünk valamilyen módon "felállni". Ez volt az első gond.

A második körre rögtön gumimárkát váltottunk, azt mondtuk, hogy ezzel nem fogunk továbbmenni, mivel ezzel szedtünk össze defekteket már Veszprémben is, most is. A román barátaink intéztek nekünk másik gumit, amit a korábbi évekből már ismertem, soha nem volt vele defektem, de azt kellett észrevennem, hogy teljesen másként működik, főleg úgy, hogy évek óta nem mentem ezzel. A fékúton idegesebb, a kigyorsításoknál állandóan kitör az autó fara, alig bírtam a kocsit az úton tartani... ennek ellenére megint egy egész jót autóztunk, abszolút 4-et ezen a gyorson.

Következett a hosszú gyorsasági, ahová kifejezetten jó volt ez a gumi, ráadásul ekkor tudtuk meg, hogy Herczig Norbiék is kiestek, a gyorson láttuk, hogy Kazár Mikiék is félreálltak. Láttuk, hogy másoknak is vannak gondjaik és ráadásul nagyobbak, mint nekünk! Ezek után engem annyira elkapott a hév, hogy nagyon keményen autóztam ezen a pályán, annak ellenére is, hogy csak háromszor tréningeztünk rajta. A pálya vége fejben is elég jól megvolt, de ekkor már tényleg annyira durván mentem, hogy az egyik kanyart már nem tudtam bevenni. Lehetetlenség volt ekkora tempónál! Bementünk a fák közé, két fa között kinéztünk és Ramon mondta is, hogy „gyorsan oda! oda! a két fa közé”. Beálltunk közé, leállt az autó, kapcsoltam egy kettest, mert indítózni nem nagyon tudtunk, mivel nagyon meleg volt a motor. Lefelé az avaron gurultunk, és beindult az autó, visszajöttünk az útra és mentünk ki a célba. Ezzel a mutatvánnyal együtt is a magyarok között az abszolút harmadik időt autóztuk, és a másodiktól is csak 1 másodpercre voltunk! Ja, és egyszer még mellé is váltottam ezen a gyorson és akkor is újra kellett indítani a kocsit, szóval maradt benn rendesen itt!

Megnyugtatott minket ez, úgy véltük, hogy ez akkor nekünk nagyon megy, rendben van minden. Az itinerünk minden pályára nagyon passzolt, én csak azt csináltam, amit Ramon mondott és tökéletesen működött. Kezdett újra jókedvünk lenni.

Mennyire voltak megfelelőek az új gumik?
Ez az egy volt, ami továbbra is bosszantott! A hosszú gyorson tökéletesen működött, de a többi pályán - ezeken a nagyon finom kavicsos talajún - sajnos nem volt jó. A következő gyorson hatan mentünk 3 tizedmásodpercen belül! Ekkor az abszolút értékelésben a negyedik helyen álltunk és láttuk, hogy Hadik Andrist esélyünk van elcsípni. A verseny nyolcadik gyorsasági szakaszán sikerült is adnunk nekik, így már csak 6 másodperccel volt előttünk.
Megpróbáltunk tényleg nagyon rátapadni Hadikékra, de már rögtön a gyors elején én belementem a dzsindzsásba, annyira durvára vettem a figurát, így itt újra nőtt a kettőnk közti különbség. Semmi gond nem volt, hiszen jött a két hosszú gyors!

Hogyan sikerült?
Az előző kör alapján tudtuk, hogy az egyiken jobb időt futottunk Andriséktól a másikon 1 másodperccel rosszabbat, de benn hagytunk nagyon sokat. Nagyon nem izgultunk, de a 12 km-es végénél olyan dolog történt, ami számomra még továbbra is mindig érthetetlen! Nem bírom felfogni, hogy a magyar rallye-ban, hogyan történhet ilyen?! A verseny során több helyen kellett patakon, gázlón áthaladni, de ezt mi mindig ésszel tettük, óvatosan, lelassítva haladtunk át rajta, úgy, ahogyan azt már a tréningen is felmértük. Elérkeztünk ezen a gyorson az ominózus vízátkeléshez, amiről tudtuk, hogy semmi trükk nincs benne, nem kell oldalt menni, kerülgetni, hanem szépen a közepén át lehet menni rajta. Elsőre is így tettünk ezzel, másodikra odaértünk, ugyanúgy lelassítottam, kettes, kb. 30 km/h-s sebességgel haladtunk, tényleg nagyon óvatosan, de amikor már ott voltunk, akkor láttuk, hogy mintha nagyobb lenne ez a víz, mint elsőre! Nem értettem, hiszen nem volt eső! Belementünk a vízbe és az teljesen beterített minket! Úgy, hogy amikor kijöttünk, az autó majdnem megállt, majd kitotyogtunk a célig. Minden gyorson javultunk 10-15 másodpercet, itt nagyjából 17 másodperccel mentünk rosszabbat az előző időnkhöz képest. Akkorára nőtt a hátrányunk így, hogy az már szinte behozhatatlannak tűnt az utolsó gyorsasági szakaszra.

a www.duen.hu-n található vizesárkos képek
a Zabalt gyorsasági szakaszon készültek

Mitől változott meg a pálya,
vagyis jobban mondva a vízmennyiség a pályán?
Ezt most már konkrétan tudom! A román srácok mondták, hogy ezen a helyen általában azt csinálják a nézők - de leginkább a fotóriporterek - hogy felduzzasztják a vizet. Utólag megkérdezem akkor, hogy hol van ilyenkor egy rendező, egy sportbíró egy ilyen személy a helyszínről??? Nem kellene biztosítani, hogy ne változzanak meg a körülmények? De ha ilyen nincs, akkor még mindig ott van az előfutó, akinek kötelessége lenne szólni a célban, hogy megváltoztak a körülmények és ezt vagy állítsák vissza az eredeti állapotra, vagy jelezzék a rajtban álló mezőnynek, hogy erre figyeljenek! A vízszint hatalmas volt, kb. a háromszorosára duzzasztották a gátépítéssel!

Az utolsó gyorsasági szakaszt is teljesíteni tudtátok.
Valahogy magához tért az autónk, beálltunk az utolsó rajtjába és hallottam ugyan valami fura "cicergő" hangot, de nem tulajdonítottunk neki túl nagy jelentőséget. Elrajtoltunk, de szerencsétlenségünkre még ezen a kiváló minőségű burkolaton is - amit nem is értek, hogy én ezt hogy csinálom - ezzel a jó gumival is defektet kaptunk, másfél kilométer megtétele után! 2 km-nél kiálltunk kereket cserélni, a helyszín sem volt tökéletes, az emelővel is volt egy kis gondunk... begyakoroltuk már, kényelmes körülmények között 1:40 alatt ki tudjuk cserélni, de sisakban is 2 perc alatt meg tudjuk oldani, ami viszont most nekünk 4 percig tartott. Visszaültünk, továbbmentünk majd észrevettük, hogy nem megy az ALS-ünk. Kiderült később, hogy olyan probléma keletkezett, hogy a ventilátor lapátjaink - abban az ominózus vízátkeléskor - letörtek, kilyukasztotta a hűtőnket, elfolyt a víz... Így is kimentünk a kocsival a gyorsaságiról, de utána 1 km-rel - a tankolózónában - leállítottuk a kocsit, és többé nem tudtuk újraindítani. Nekünk ott ért véget a verseny! Teljesítettük az összes gyorsasági szakaszt, az abszolút 8. helyen végeztünk volna, de a céldobogóig már nem tudtunk elmenni. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, fantasztikusan jó verseny volt, ez az egyetlen vízátkelés volt az egyetlen negatívum!

Nem ez az első alkalom, hogy az előfutó autóra panasz van...
Az MNASZ-nek meg kellene reformálnia az előfutást! Egyértelmű most ezek után is, és valóban ott volt a veszprémi eset is, a harmadik körben a sólyi erdőnél. Az előfutónak valamit érnie kellene, jeleznie, hozzátennie a versenyhez és nem csak ott "kolbászolni", tenni-venni magát a kanyarokban, hanem fel kellene hívnia a valós veszélyekre a figyelmet, ha megváltozott a pálya állapota, vagy nem felel meg a tréningen látottaknak. Több milliós károk keletkeztek most is, sólyon is... és számomra ez elfogadhatatlan!

Milyen verseny következik számotokra?
Mi nem "barumralizunk", de ahová nagyon szeretnénk elmenni, az a Wald4tel Rallye, mert az tavaly is nagyon-nagyon jó volt! A pécsi verseny egyelőre kérdőjeles, ugyanis most a két legutóbbi futamon "kidobtunk" legalább egy pécsi verseny árát mindenestől, és ez csupán a veszprémi és aradi károkból jött össze. Mérlegeljük a dolgokat, a bajnokságban legalább két helyet biztos, hogy visszacsúsztunk (bár nem is néztük most ezt), és igazából már nem is nagyon érdekel. Na, mit szólsz hozzá? Szép kis történet volt?

Érdekes mindenképp!
Hallani lehetett a verseny során is, hogy ti igen sok munkát adtok a szerelőiteknek...
Ezt így még csak nem is mondhatjuk! A szerelők szinte semmit nem csináltak, mert mi csináltuk! Mi szereltünk folyamatosan a gyorsasági szakaszok után. Leszakadt ez-az, visszaragasztottuk, a szervizben pedig a fiúk még kicsit "csinosítottak" rajta. Én nagyon-nagyon jól kiszerelgettem magamat és Ramon is! :-) Az autóval egyébként semmi gond nem volt, teljesen tökéletesen, hibamentesen működött, így a csapat most is kiváló munkát végzett, nagyon jól felkészítették! A defektekkel - gumikkal - van folyamatos problémánk és a megváltozott pályaviszonyokkal, mert ha egyszer 20 centi a víz, akkor az később ne legyen már 60 centi! Mi jól felírtuk a pályákat, bőven elég volt a három alkalom erre, jól mentünk, iszonyat tartalék volt még bennünk, tökéletesen éreztük magunkat az autóban, minden jó volt!

Most itt üzenném azoknak a versenyzőtársaknak, akik nyafognak, hogy kevés volt a három lehetőség a pályafelírásra, hogy menjenek a Hungaroringre és pályaversenyezzenek, mert ha ennyiből nem tudnak itinert írni és versenyezni, akkor semmi közük a rallye-hoz!

Több kérdésem nincs...
Csodáltam is volna! :-) De azt azért még elmondom, hogy nagyon jól éreztük magunkat az Arad Rallye-n, visszatérünk és reméljük, hogy jövőre is része lesz a bajnokságnak!