Bálint Richárd nevét szerintem mindenki ismeri, aki Magyarországon szereti a rallyt. Csodálattal, irigységgel gondolnak Rá az emberek és gyönyörködnek a képeiben, melyet kedvenc sportjukról készít művészi módon...
Egy frissen elkészült könyv kapcsán beszélgetek Ricsivel.
Mondd, hogy Te is amatőr versenyek fotózásával kezdted! (csak hogy legyen egy perspektíva azoknak, akik nem juthatnak el VB futamokra...) Igen ez így van! Ha jól emlékszem Salgótarjánban kaptam az első porszemcséket az arcomba 1997-ben, azon az azóta már legendássá vált körversenyen Kisterenyén.
Melyik volt az első VB futamod és hogyan jutottál ki oda? Már ebben az évben (1997), két vagy három magyar bajnoki futam után úgy döntöttem, hogy engem érdekel ahogy Sainz, McRae, Makinen és Auriol tekergetik a kormányt. Az egyik magyar verseny programfüzetében találtam egy egész oldalas ajánlót az Akropolisz Rally-ról. A versenyt június elején rendezték, ezért úgy döntöttem az akkori barátnőmmel, hogy összekötjük a futamot egy Korfu-i nyaralással. Így is lett. Bepattantunk a kis Twingo-ba és nekivágtunk.
Milyen volt ismeretlenül? Vissza szoktál gondolni azokra az időkre? Meg sem tudnám tenni, hogy nem idézem fel azokat az időket. Az az érzés amit akkor átéltem még a mai napon is tartja bennem a tüzet és a lendületet. Azóta már 13-szor voltam ezen a versenyen és talán túlzás nélkül állíthatom, hogy több bokrot, sziklát és erdei utat ismerek görög földön mint itthon. A sors furcsa játéka és talán nem véletlen az sem, hogy az egyik legfontosabb partnerem éppen egy görög ügynökség. (Reporter Images)
Sokszor gondolok arra, hogy oké, én tudom, hogy Királyszentistvánon délelőtt merről süt a nap... De Te tudod ugyanezt a mexico-i gyorsokon, vagy akár az angol szakaszokon... Irigyellek ezért... Ha erről kell beszélnem egy asztalnál, akkor sokszor - azok akik nem ismernek - eléggé nagyképűnek tartanak. Hogy miért? Azért mert túl sok amit ilyenkor mondok. Másoknak. Azoknak, akik fel sem tudják fogni, hogy mit jelent 134 VB futamon fényképezni. Nem csupán ott lenni, hanem géppel a kézben ott lenni. Az országoknak és a tájnak olyan apró részleteit is rögzítem magamban, amin mindig elámulnak azok akik mellém szegődnek egy-egy futamra. Idén például a Finn Rally-n a pályabejárás során több olyan szakasz is volt, amin az erdő mélyén fejből előre mondtam a társamnak, hogy milyen érdekességek és jellegzetességek következnek. Mindezt egy olyan embernek aki Budapesten is el tud tévedni... :)
Mikor találtad ki, hogy a képeidet évente egy könyvbe is rendezhetnéd, melléírva a gondolataid? Két éve elkezdtem írni egy blogot, amit talán közületek is sokan ismernek. Akkor még nem tudtam mi lesz az emberek reakciója, de azóta szerencsére sok-sok pozitív visszajelzés érkezett. Ezekből azt láttam, hogy azok, akiknek sajnos nem adatik meg az ami nekem, nagyon hálásak azért, ha azt látják, hogy van valaki, aki legjobb tudása szerint próbálja elhozni az otthonukba a WRC eseményeit. Bárcsak az első versenyem után belekezdtem volna...
Ha most konkrétan az új WRCfacebook könyvemre értetted a kérdést, akkor azt kell mondanom, hogy ez annak a folyamatnak és az egész éves munkának az eszenciája. Egy igényes és fizikailag kézzelfogható dolog, ami teljesen mást ad, mint amikor a monitort bambulod. A könyv számomra már kicsi gyerekkorom óta egy kivételes tárgy volt. fantasztikus érzés, hogy képes voltam eljutni arra a szintre, hogy egy ilyen albumot ki tudok hozni magamból. És itt nem csak a képekre gondolok. A gondolatok legalább ilyen fontosak. Az egész pedig akkor válik egy teljes egésszé, ha a kettő még összhangban is van. Remélem mindenki ezt fogja érezni amikor a kezébe kerül.
Ez a könyv valóban egy remekmű! A csodálatos képek mellett egy csodálatos világot is megmutatsz. Olyan emberekről, akiket méltán dicsőítünk és akik ugyanakkor ugyanolyan emberek, mint mi... Na azért nem teljesen ugyanolyanok... Mert akkor akár én vagy Te is lehetnénk hatszoros világbajnokok, mint Sebastien Loeb. De... Abban igazad van, hogy ismernek már engem annyira, hogy olyan pillanatokban is hagyják, hogy kattintsak, amit talán másoknak nem. Ez egy hosszú idő alatt kialakult bizalmi kapcsolat, amiben meg kellett mutatnom, hogy nem öncélúan teszem amit teszek. Tudom mikor kell távolságot tartani, érzem mikor lehet és mikor nem lehet tolakodni. Emellett számukra is fontos és értékes, hogy olyan pillanatokat és képeket kaphatnak Tőlem amit senki mástól a világon. Profik és alázatosak a rali iránt minden pillanatban, és amikor a munkáimon ugyanezt látják, akkor annyi elég ahhoz, hogy partnerként kezeljenek. Ha ez nem lenne, akkor én is csak a kötelezőt kapnám... A kivételes pillanatokat, valamint az értékes gesztusokat nem tennék meg felém.
Valóban. Ez a bizalom látszik a portréidon, a helyzetjelentéseiden. A könyv csodálatos!
Hol, hogyan juthatnak hozzá azok, akik komolyan gondolják, hogy a rally az egyik legcsodálatosabb sport? Azért mert valaki óriás rally fan és imádja ezt a sportot, még nem biztos, hogy szeretne hozzájutni egy könyvhöz a raliról... Még akkor sem, ha elfogultság nélkül mondhatom, hogy a WRCfacebook2009 az egész világon egyedülálló produkció lett. Szeretni a ralit és szeretni egy könyvet a raliról két különböző dolog. Tudom, hogy lesz olyan, aki azt fogja mondani, hogy dehogy adok ki én erre tízezer forintot, de tudom, hogy olyan is van, aki akár a duplájáért is megvenné. Furcsa dolog ez. Ha belegondolsz egy fél tank benzin áráért az otthonodba hozom a WRC futamok legintimebb pillanatait és legszebb helyszíneit. És ezért nem ázol, nem fázol nem kell a port nyelned. Van aki értékeli ezt és van aki inkább elbulizza egy este ezt a pénzt. És mindketten szeretik a ralit. De így van ez jól, még akkor is, ha legszívesebben mindenkinek tennék belőle egyet a karácsonyfa alá.