Allergiás vagyok. Arra, ha valaki ötvennel tetvészkedik a belső sávban. Gloria Gaynor I will survive című számára. Meg a dízelmotoros sportkocsikra. Meg ha a kedvenc WTCC csapatom sajtósa úgy rugdal néha kicsit odébb, meg néha ki a bokszból, mintha egy narancsfekete bugyis rajongó lennék. Egy komplett WTCC hétvégén csak és kizárólag neki vagyok útban. Funny.
De mindezek összesen is kevésbé fontosak, mint a pollenallergiám. A Salzburgring pedig festői hegyvidéken, milliárd hektáros virágzó rétek, és mesebeli erdők kereszteződésében fekszik. De nem baj, húztam én már szánkó módra magam után egy raklap zsebkendőt máskor is, ha még egy napig ott vagyok, tuti gyors kőrrel is próbálkozom.

Frau Messerschmitt a századelőn épült, klasszikus tiroli stílusú villa mellett állt és a szalmástaliga nyelén még épphogy megcsillanó harmat szivárványszín játékát csodálta. Herr Messerschmitt igazán megzsírozhatná a taliga kerekét, mert megrakva bizony dalra fakad. Május havának tizenkilencedik napja volt, szombat. A rezerváltatott lakosztályokra érkező magyar újságírók kocsija ekkor tűnt fel a távolban.

A Salzburgring elég hülye pálya. A paddock például csak kicsivel kevésbé esztétikus, mint egy telepi garázssor. Rengeteg a beton, élek, derékszögek, szürkeárnyalatok. Az ember úgy érzi magát, miután szétnézett, mintha valamit még várna, valami olyat, ami miatt egyáltalán érdemes volt ide eljönni. A vonalvezetés, hát, mondjuk nagyon hunyorítva olyasmi, mint Monza. Ha a Hungaroring a technikás pálya, akkor a Salzburgring a nem az. Mégis vannak trükkök és mégis vannak olyan lokálisan egyedülálló technikai részletek, melyek igénylik a rutint, meg a tehetséget, meg a felkészültséget. Meg a megfelelő gumitaktikát.

Van egy kanyar, egy hosszú, nyújtott jobb, a sorozat leggyorsabb kanyarja. Majdnem teligázas. A hétvége nagyjából arról szólt, hogy egy elsőkerekes, orrmotoros WTCC versenyautó hogyan tud itt többször egymás után megfelelő tempóban bekanyarodni. További csavarnak, a sorozat gumiszállítója esetleg nem a legmegfelelőbb nyomásértékeket javasolta az adott futómű paraméterekhez, az előzetes konzultációk során. Szombaton mindenki sakkozott, borzasztó matek ment, a mérnökök fülén dőlt ki a füst. A sorozatba frissen befeszegetett pálya lévén, a legtöbb csapatnak nem volt egy vincseszternyi adata a beállításokat illetően. A Dévónak volt még valami régi cucca pergamenen, amin addig röhögtünk is, amíg nem mentek vele egy gyors kőrt, aztán nagyjából mindenki más össze akart csomagolni, oszt még világosban elindulni, amikor még nem támadnak a kardfogú vérmókusok.

Hazai szempontból az időmérő úgy sikerült, hogy ezt a bekezdést bőven elég lenne kettes betűmérettel szednem. Aszondja, címszavakban; van itt nekem felírva mindenféle színű zászlóval egyszerre integető félhülye pályabíró, meg egy rosszkor jött piros zászló, meg szegény Engstler pappert felkente a villanyoszlopra egy ford. Meg volt furán működő időmérés, döglött live-timing, meg, hát szóval, idő hiányában elbaltázott szélárnyékozás. Gábornál váltóáttétel-variálás, ha nem lenne elég baja, a Norbi meg a bukótérben murvagyűjtésbe fogott, biztos fel akarja szórni a kocsibehajtót otthon. Nem volt pilótánk a Q2-ben. És ha erőltetném a pontosságot, akkor még ennél is szarabbul hangzana az egész. 15./21. rajtpozicíó, csendes szervizcsapat, ezvan aholnaprakoncentrálunk duma, hullaszag. Broáf.

Großmutter Messerschmitt a vasárnapi reggelit szolgálta fel a bérlőknek. Miért is kértek ezek reggelit, gondolta. Ráadásul valami Englisch Breakfast. Vagy mi a kénköves pokol. Micsoda furcsa egy humora van ezeknek. Großfatter Messerschmitt (gott hábe zí zélih) mindig azt mondta, hogy a keletről gyött zsurnalisztáknak mindig vaj van a füle mögött, főleg ha az angolokat emlegetik. Nyilvánvalóan kommenista partizánok. Mindenesetre ribizlilekvárt tett a párizer mellé, a szomszéd Großmutter Nussbaum szerint, aki még harminchatban négy hétig takarított egy svéd családnál, ez bizonyára kifejezetten angol szokás.

Vasárnapra mindenki két középszerűen dögunalmas versenyt várt, meg elsöprő kék fölényt. Nem nyert. Az első verseny roncsderbit hozott, nem is annyira fémhulladékot, hanem lökdösődést, meg offenzív manővereket. A seviket hagyjuk, ők valami más sportágban indulnak. Kicsit hátrébb O’Young - D’Aste kocc, aztán safety car. A Seat-ot a sóderágyból tulajdonképpen mindennel próbálták kihúzni, aztán mikor olajtanker után szánhúzó kutyákkal sem sikerült, elerisztették a versenyt, úgy, hogy még ott volt. Kiröhögtem a belem. Dudukalo – Bennani kocc. Nem volt unalmas verseny, a kékek lefoglalták a dobogót, a mieink pedig keményen tolták, és tartották a pozíciót, meg még előztek is, remekül mentek! Mindketten hibáztak piciket, Gábort lökdöste Engstler, de összességében nagyot javítottak, vigyáztak a kocsira. 9./15. hely!
Következett az állórajtos futam. És a Zengő motorsport kicsavarta a szituból, amit lehetett. Ehhez azonban kellett pár meglepetés. Meg szerencse. Az elsőkerekes autókról, akik jó részben a mezőny elejében dodzsemeztek, elfogyott a bal első gumi. Monteiro. Menu (tk). Macdowell. Tarquini. Dudukalo. Muller (ódekárb+). És két kanyarral a vége előtt Huff is defektet kapott. A szemfüles D’Aste pedig megnyerte a futamot. Norbi remek időket ment (amúgy mindkét futamban), és az ötödik helyre jött föl, az konkrétan beszarás. Gábor szintén parádésat futott, viszont a második futamban is összeakadt Engstler pappával, ezért vesztett a végén két pozíciót, de összességében az utolsó helyről 12. lett.

Pompás vasárnap kerekedett a szombati drámából. Norbi magabiztos mértékben feljebb jött a privát bajnokságban, Wéber kolléga meg azt mondta, hogy most megtört a jég, végre nagyjából kitanulta, hogy kell vezetni ezt a masinát, kezdhetnek fázni a többiek.

Herr Messerschmitt rendszerint az istállóban töltötte a hétfő délelőttöt. Pláne ma. Hiszen megérkezett a gazdaság új fejőstehene, akit még a fedeztetése pillanatában nevezett el az akkori gazdája Mozartkugeln-nek. Az udvarról beszűrődő neszre odapillantott. A magyar újságírók mennek haza. Ideje már. A nagymama állítása szerint mindkét nap megették a reggelire kirakott hat szelet felvágottat. Udvariatlan népség. A számlát legalább kifizették. .. Valami furcsaság van ezzel a tehénnel. .. Frau! Kommen zi ide, ha ezek elmentek! Mintha …Gott Ferdámtt! Frau! Hiszen ennek a tehénnek a lába közt nem az van, ami szok!

Kapcsoljuk Zengő Zoltánt:
mink: - Mi volt a baj a tegnapi időmérőn?
Z.Z.: - Azt gondolom, hogy a tegnapi időmérőt, ha lehet, akkor hagyjuk. Azt gondolom, hogy stratégiai hibát vétettünk, de ami információ az adott pillanatban a rendelkezésünkre állt, abból egy viszonylag jó koncepció is kijöhetett volna. Nem sokat gyakoroltuk még a szélárnyékozást, ebben egy kicsit még zöldfülűek vagyunk. Rosszul sült el. Ennyit talán az időmérőről, a versenyen azonban elképesztő eredmények születtek, Norbi mindkétszer pontszerző tudott lenni, az első versenyen kilencedik, majd a második versenyen ötödik lett, ami szerintem zseniális. Gábor is nagyon jól ment, kitűnő volt a tempója, de mindig belekeveredett valami csetepatéba, többször ugyanazzal a pilótával, Engstlerrel, és mindig az utolsó körökben, neki így nem sikerült olyan jól a versenye, de a tempójával és a teljesítményével ugyanolyan elégedett vagyok.
mink: - A második verseny végén mi történt pontosan a Gáborral?
Z.Z.: - Megint az Engstlerrel keveredett egy olyan .. versenyszituációba, mondjuk így, hát amiben ő húzta a rövidebbet, úgy gondolom, hogy az ilyesmi az benne van. Emiatt esett vissza a tízedik helyről a tizenkettedik környékére.
mink: - Azért a tegnapi nap után ez egy meglepően jó hangulatú vasárnap lett, nem?
Z.Z.: - Hát, ha ezt a mai eredményt a tegnapi nap végén kellett volna aláírnom, akkor mindenképpen elfogadtam volna. Tegnap eléggé el voltunk keseredve, én eléggé maximalista embernek tartom magam, és ezt várom a csapattól, meg általában mindenkitől, de a tegnapi produkció ettől még az marad, ami. Az emberekben pedig kételyek merülnek fel, hogy egyszer csak nyerünk egy versenyt, aztán meg a tizenötödik helyről indulunk, azt gondolom, hogy ezzel azért okoztunk némi csalódást. De azt hiszem, a verseny végeredményével azért kárpótoltunk mindenkit, és most a helyünkön vagyunk.
mink: - Hogy alakul a Gábornak a további szezonja?
Z.Z.: - A Gábornak nagyjából idáig volt meg a költségvetése, folynak tárgyalások továbbra is a lehetséges támogatókkal, a futam után le fogunk ülni erről beszélni, de a cél az, hogy az utolsó európai versenyre mindenképpen el tudjuk még őt vinni. Megpróbáljuk ezt valahogy kimozogni, ahogy én szoktam mondani.

Kapcsoljuk Wéber Gábort:
mink: - Ha van ilyen opció, akkor mesélj kérlek a tegnapi időmérőről.
W.G.: - Hát, az elég sz.rul sikerült, mert ugyan volt egy megbeszélt taktikánk, de minden ellene dolgozott. Forgalom, piros zászló, elvesztettük egymást, fel volt szórva a pálya, olajos volt, tudtam, hogy a végén kell jót menni. De aztán jött a piros zászló, és annyi időnk maradt, hogy csak az egyikünket tudtuk meghúzni, nyilván mivel a Norbi áll jól, egyértelmű volt, hogy én neki segítek. De sajnos én így már nem tudtam mért kőrt menni, ez benne maradt. El volt törve a stabilizátorom, ez utólag derült ki, a váltóval is volt problémám, át kellett programozni a váltásjelző lámpák szoftverét. A mai nap fényében a tegnapi napot szokás szerint el kell felejteni, annak örülök, hogy mentem két jó versenyt, sokat csatáztam, jó volt az autó, mindent összeraktunk, csak sajnos szokás szerint mára. Annak örülök, hogy legalább az időkön látszott, hogy az a 21. rajthely nem mérvadó.
mink: - Nagyon jó időket mentél, akkor végül is vasárnapra tényleg kicsiszolódott az elérhető legjobb beállítás?
W.G.: - Megvolt már tegnap is, inkább a stabilizátor problémája volt, ami hátráltatott, az egy száz százalékos időmérő kőrön azért számít, meg a váltó dolog is, de hogyha ezek nem lettek volna akkor valószínűleg mindketten bejutunk a Q2-be, de a Norbi biztosan. A futam meg egy másik kérdés, figyelni kell a helyeket, nem mindegy, mennyire vagy pontos, hány kőrön keresztül, sajnos a második versenyen sem jött ki minden a terv szerint összeakadtam az Engstlerrel …
mink: - Mi történt ott pontosan, mert sajnos nem láttuk, csak ahogy pozíciókat vesztesz utána.
W.G.: - Seemmi, utolértem, be akartam szúrni, nem voltam még teljesen mellette, az előző kanyarból sokkal jobban jöttem ki, ő lezárta az ívet, összeértünk, és én forogtam meg belőle .. van ilyen.
mink: - Hogy áll a költségvetésed?
W.G.: - Portugáliába megyünk két hét múlva, az még úgy néz ki, hogy működik, ha nagyon összetört volna ma az autó, az necces lett volna, de szerintem így rendben lesz. Utána meg folytatódik a gyűjtögetés, van egy kis idő a következő, tengerentúli futamokig. Ezek az időmérők persze marhára nem segítenek, de a futamok remélem, hogy igen.

Kapcsoljuk Michelisz Norbertet:
mink: - … várgyá, megnyomom a felvétel gombot…
M.N.: - Megnyomjam neked? :)
mink: - Muhahha. Oda a jókedved mindjárt, mondj két mondatot a tegnapi időmérőről.
M.N.: - Hát többet nem is nagyon szeretnék, nyilván gyakorolni kell még a szélárnyékozást, … nem adta ki .. hát ..
mink: - Najólvan, mi volt a mai versenyeken.
M.N.: - Nem gondoltam volna, hogy a tizenötödik helyről mindkét futamon az első tízbe sikerül beverekedni magunkat, de azt hiszem, hogy a második futamon az ötödik hely olyan volt, amiről álmodni sem mertem volna. Nagyon jó volt az autó, szélárnyék nélkül is, az első tízbe mindenképpen be tudtunk férni az idők alapján. Ezért is sajnáltam az időmérőt, mert a fordított rajtrácsos futamon jó esélyeink lettek volna, de ki tudja, ez már a múlt, alapesetben azt gondolom, hogy büszkék lehetünk magunkra, úgy néz ki, hogy a körülményektől függetlenül azért képesek vagyunk a pontszerzésre, ami nagyon fontos dolog. És arra is nagyon büszke vagyok, hogy kétszer a tizenötödik helyről rajtolva volt türelmem kivárni az adódó lehetőségeket, és így kevés kockázatot vállalva tudtam egyre előrébb lépni. Nyilván a második futamon jól jött, hogy sokan kaptak defektet előttem, de a Bennani előzést is nagyon jól sikerült időzíteni, és ugye ennek köszönhetően tudtam még fontos pontokat szerezni a privát értékelésben. Azt gondolom, ez a legfontosabb. De például most is tanultunk új dolgokat az autóról, tudom, hogy ez nem mindig látszik kívülről, de egyre teljesebb a kép, és ennek nagyon örülök. Most már azért a pálya vonalvezetésétől függetlenül van a birtokunkban mindig valamiféle kiindulási alapötlet. Már a következő verseny beállításain törjük a fejünket, Portimaoban több paramétert fogunk például használni a Slovakiaring-ről.
mink: - A Hungaroringes epizód után mindenki akart belőled harapni egy darabkát, mennyire tudod még tolerálni ezt a szintű igénybevételt?
M.N.: - Hát, nagyon kimerültem, az azt megelőző, és az utána következő hétvége is ugyanolyan feszített tempójú volt. Folyamatosan úton voltam, ráadásul most három verseny volt Magyarország közvetlen közelében, nagyon-nagyon sok szurkolóval. Ez persze nagyon jól is esik, jó látni, hogy mennyien jönnek ki, és szeretnék nekik ebből minél többet visszaadni, de most már úgy érzem, hogy tényleg elértem az erőtartalékaim határához. Jól esne három-négy hét szünet a következő versenyig, azt érzem, hogy alaposan ki kellene pihennem magam, hogy ugyanolyan összeszedetten tudjak ténykedni, mint úgy általában.

Csáki Péter
digitalsport.hu