Demjén Martin – 19 évesen – visszatért a rallye világába, futott egy abszolút elsõ idõt az egyik gyorson, az utolsón pedig másfél percet vert az ellenfélre, csak azért, hogy a dobogó legfelsõ fokára állhasson végül, így a „nagy visszatérés” alkalmából.
Újra láthattunk a ralipályákon, hogyan jött ez a lehetõség?
A verseny elõtt két héttel leültünk tárgyalni Maricsek Mikivel, aztán nagyon sürgetett az idõ, de szerencsére összejött a dolog! Nagyon örülünk ennek a lehetõségnek, és úgy tûnik, hogy lesz folytatás is, hiszen a Mecsek Rallye-n is indulni szeretnénk ezzel a Mitsubishi Evo VI-ossal.
Milyen az autó?
Nekem nagyon tetszett, most nagyon összeállt ez a kocsi. Nagyon jó a futómûve, Evo IX-es hajtás és motor van benne. Motorikusan nagyon erõs, semmi rosszat nem tudnék rá mondani. Az aradi futamon a második gyors végén volt egy patak, amin át kellett menni, ott beázott és ennek a következménye a verseny céljáig végigkísért, hiszen a legnagyobb turbónyomásnál nem igazán ment, tovább kellett forgatni és ez némi kis idõveszteséget jelentett, de ennyi bajunk legyen! Nagyon jól ugrik a kocsi, mindig négy kerékre érkeztünk... nagyon tetszik!
Hogy tetszett maga a verseny?
Személy szerint nagyon örültem, hogy végre ismeretlen pályákon mehettünk és ezzel az is kiderült, hogy ki megy fejbõl, és ki tud itinerbõl versenyezni! Háromszor mentünk végig a pályákon, nagyon jó itinert sikerült írnunk és tényleg mindig az jött, amit Lóci mondott. Végre egy új kihívás volt ez, új helyen, új környezetben, ismeretlen pályákon bizonyíthattunk, hogy hogyan is tudunk menni ilyen körülmények között... itinerbõl!
Ti tudtok menni, ezt most bebizonyítottátok! A szurkolók, a hamarosan felkerül belsõfelvételetekbõl is megbizonyosodhatnak róla, de addig mesélj egy kicsit errõl az abszolút elsõ idõrõl, amit a hetedik gyorson "futottatok"!
Egyébként ezen mi is meglepõdtünk! Mikor leérkeztünk, és átmentünk a célon, mondtuk, hogy "hát ez jó lendületes, tempós volt", de nem volt olyan, hogy felszisszentünk volna, vagy azt mondtuk volna, hogy "ez meleg volt". Átmentünk úgy, ahogy az elõzõ körben is, javítottunk 12 másodpercet, ez pedig azt jelentette, hogy mi nagyjából 4 másodperccel mentünk jobbat, mint az abszolút élmezõny legjobb párosa. Mikor megtudtuk, hogy az egész mezõnyben a legjobb idõt mentük... hááát, nagyon örültünk! Épp arról beszélgettünk ma, hogy talán ilyen még nem is volt, hogy valaki 19 évesen gyorsasági szakaszt tudott volna nyerni abszolútban. De én még most sem hiszem el! :-)
Végig jól autóztatok, jól álltatok az S csoportban, mégsem volt kalandmentes a vége!
A pénteki gyorsasági szakaszhoz elõször úgy álltunk oda, hogy megpróbálunk idõre menni, de aztán amikor elrajtoltunk, már láttuk, hogy ez nem fog menni. Mondtuk is, hogy akkor most nem érdekel az idõ, megpróbálunk a nézõknek autózni egyet. A visszajelzések szerint sikerült a mutatvány, hiszen amikor kifelé mentünk a pályáról, akkor minden nézõ integetett és tapsolt nekünk... és ez is nagyon jó érzés volt! Szombaton az elsõ gyorsot megnyertük és onnét kezdve végig vezettünk is, de sajnos az utolsó elõtti gyorson szereztünk egy defektet. Egy hegyes kõre rámentem, és bár láttam már a követ, hogy ott van, de ezen a szûk pályán nem volt már lehetõség arra, hogy kikerüljem, és mindez a rajt után kb. 2 km-rel történt, volt még hátra 10 km, így a kerékcsere mellett döntöttünk. Lóci mondogatta is, hogy "ezt elbuktuk, elbuktuk....", de gondoltam, ha kicseréljük, akkor biztosan végig tudunk menni.
Nem ment egyszerûen a kerékcsere viszont...
Pont egy olyan helyen szereztük ezt a defektet, hogy utána volt hely félreállni, így megálltunk és kicseréltük. Aztán amikor leengedtük az autót, az elkezdett gurulni! Én hátramentem, megfogtam, de a csomagtér fedele rácsapódott az ujjamra. Bár most teljesen fekete, abban a pillanatban nem fájt! Gyorsan visszaültünk és elindultunk, végiglihegtük a gyorsot, sietni kellett, kapkodtunk és tényleg alig kaptunk levegõt a gyors végéig! Az ujjam is elkezdett fájni a gyors vége felé, már ekkor váltani is alig bírtam... de megérte kitartani!
Az utolsó gyorsaságin szintén nem egy átlagosat autóztatok - és bár errõl is megnézhetjük hamarosan a felvételt - azért addig elmesélnéd?
A kerékcserés eset miatt Budaváriék 3 perc 17 másodperccel jöttek jobbat tõlünk, azaz mi - a saját elõzõ körben futott idõnkhöz képest - 4 perc 10 másodperccel jöttünk rosszabbat. Budaváriék itt átvették a vezetést tõlünk, fél perccel álltak elõttünk. Az utolsó gyorsasági szakasz 22,4 km hosszú volt, aminek a rajtjába mi úgy álltunk oda, hogy "halál vagy gyõzelem!". Nagyon leküldtük és azon a gyorsasági szakaszon mi tényleg egy emberként jöttünk le, mint pilóta és navigátor. Nagyon ritmusosan, nagyon összeszokottan! Ekkora összhang talán még soha nem volt közöttünk, mint itt. Másfél percet adtunk itt Budaváriéknak, így sikerült megnyernünk a versenyt, kereken 1 perccel Budaváriék elõtt! A verseny végén láttam ugyan, hogy kaptunk 10 másodperc büntetést, amire azt mondták, hogy még pénteken a superspecial utáni szervizbõl kikéstünk 1 percet, de mi ezt nem vettük észre, idõre mentünk mindenhová... de mindegy, belefér! :-) Nagyon örülünk, hogy így sikerült ez az egész, hogy végig tudtuk vezetni a kategóriát, hogy abszolútban is nagyon jó helyeken tudtunk autózni, tényleg nagyon örülünk!
A szponzorok nem kezdenek még örülni neked, nem figyelnek fel rád?
Most szerencsére kezd összeállni ez a mutatvány is, amiben nagyon sok munkája van Lócinak, a navigátoromnak. Úgy néz ki, hogy Pécsen is megyünk és nagyon remélem, hogy úgymond amit a sors eddig elvett tõlünk, azt most visszakapjuk!
Úgy hírlik, hogy a románok azért felfigyeltek rád!?
A román bajnoknak a csapatából valaki, talán a menedzsere kérdezte, hogy ki az a Demjén Martin és milyen autóval megy? Mikor meghallották, hogy Evo VI-ossal, akkor azt mondták, hogy azt nem hiszik el, hogy Evo VI-ossal lehet gyorsot nyerni! :-) Nagyon jó érzés ez is, hogy ott is megismerték végre a nevünket, ebbõl a szempontból is jó volt ez az aradi futam!
Más szempontból is jó volt?
Nagyon jó volt szerintem, Adamovits Márk nagyon jól megszervezte. Egy perc csúszás nem volt a verseny során, a rendezés nagyon tetszett és én nagyon bízom benne, hogy lesz még ilyen külföldi futam a közeljövõben is. Nagyon jók voltak a pályák is, nagyon tetszett az elsõ kilométerétõl az utolsóig! Végre nem a megszokott pályákon mentünk és új volt minden. A 22 km-es gyors pedig egy igazi vébés pálya volt! Az valami eszméletlenül jó volt, de a többi is. A minõségüket illetõen - ha a magyar pályákhoz kell hasonlítani - akkor a szombathelyi és veszprémi pályák közé tenném. Nem volt autógyilkos, jó minõségû murva is volt, köves, földes részek is, tehát volt minden talajtípus. Nem is tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ezekrõl a pályákról rosszat mondani! Márk nagyon-nagyon jól kiválasztotta ezeket! Nem voltak defektveszélyesek a pályák, legalábbis a mi Yokohama gumiabroncsaink nagyon jól bírták! Ezek a gumik nagyon jók voltak, szerintem a legjobbak murván! Azt az egy defektet sem lehetne a gumira fogni, hiszen olyan éles kõre mentem rá, hogy láttam a hegyét! Az elkerülhetetlen volt már abban a pillanatban, de viszont az utolsó gyorson mindenen átmentünk, tényleg "gyõzelem vagy halál" címszóval lobogtunk és kibírta! A defekttûrõ képessége is nagyon jó, jól is fognak, úgyhogy ezekre sem tudnék egyetlen rossz szót sem mondani, sõt!
Milyen a csapat?
Õket is csak dicsérni tudom, nagyon jó a csapat, nagyon ügyesek a fiúk, jól megcsinálták a kocsit. Szerencsére a hangulat is végig nagyon jó volt. Nekem mindig ez a lényeg, a legfontosabb, hogy jó legyen a kedvünk az autóban, jó hangulat uralkodjon a csapatnál és akkor gond nem lehet! Ha jókedv van, akkor minden jó!
Gondolom Maricsek Mikinek is jókedve lett, hogy végre egy remek pilóta terelgeti az autóját, ha már õ kiszállt a volán mögül!
Így van! Azt mondta, hogy régen volt már csapatvezetõ, de most tényleg jól érezte magát! Szerintem mi most a kedvében jártunk! :-)
Ez tetszik, megosztom
