Bujdos Miki Benkő Andrással a 40. San Marino Rallyról kupákkal tért haza. A pilóta részletes élménybeszámolója:

Még tavasszal kinéztem magamnak ezt a San Marinoban rendezendő IRC murvás versenyt, milyen jó lenne indulni rajta... Utána ezt félre is tettem magamban, mert nem volt biztos az indulás lehetősége.
Két héttel ezelőtt beszélgettem Benkő Andrissal, mikor is megvitattuk, hogy már többször beszéltünk róla, egyszer kellene együtt menni, ekkor eszembe jutott, hogy itt a lehetőség. Innen már felpörögtek az események...

Egyeztettünk a többi magyar indulóval, és feladtuk a nevezést, amihez ezúton is köszönjük Maurizionak a segítséget!
Az autó fel volt készítve Baranyai Attila által a Veszprém rallyra, így az készen állt a rajtra, csak át kellett programozni az IRC-n használható versenybenzinre, amitől kicsit gyengébb lett az autó.

Kiutaztunk a versenyre. A nagy izgalomban elsőként toporogtunk a pályabejáráshoz szükséges papírok átvételéért. Szerdai napon elindultunk, hogy felírjuk a pályákat. Az első gyorsaságin döbbentünk rá, hogy ezek teljesen más pályák, mint amikhez szoktunk és még nem mentünk ilyenen. Az első pályák 20-25 kilométeresek voltak, ami talán nem is lett volna különleges, de az éles, és visszafordító kanyarok között szinte nem is volt méter. Ha esetleg tudtál egy kis lendületet szerezni egy pár Jobb2 sima Bal-ból, akkor tuti, hogy a végén volt egy szakadékos Jobb5, amit mi halálfejesnek neveztünk el az itinerben.:) Tényleg az volt, a "szigorú" már kevésnek bizonyult volna...!
A pályák feldolgozása után a következő nap jött a gépátvétel, és a kötelező Shakedown. Már itt éreztük, hogy nagyon meleg lesz, mert ezen a rövid szakaszon is folyt rólunk a víz.

Eljött az első versenynap:
Az első etap-ot normális tempóban teljesítve megálltunk a rajt előtt párszáz méterrel guminyomást ellenőrizni. Az utolsó keréknél tartottam, mikor szólt Andris, hogy siessünk mert "idő van". Elindultunk, de egy erdei elágnál megálltunk egy pillanatra, hogy melyik földúton kell továbbmenni, ugyanis nem működött jól a frissen beszerelt méterszámláló.
Ez épp elég volt ahhoz, hogy kikéssünk pár másodpercet az első időellenőrzőből. Nem tett jót a kedvünknek, hogy egyből így kezdtünk, de másnak rosszabbul sikerült, mert elestek a gyorson, így ez nekünk etap lett. Hozzátartozik, hogy a gyorsok annyira szűkek voltak, nem lehetett még félreállni sem. Etapként végiggurulva ellenőriztük az itinert, ami kellett is, mert elsőre lehet, hogy okozott volna meglepetéseket... Ezen a következő gyors előtt mosolyogtunk is a többi versenyzővel.
Sajnos kérésünk ellenére 1 percre indítottak bennünket, ami ezt jelentette, hogy nagyon nagy volt a por a szakaszon. Mi többször is közel kerültünk az előttünk rajtolóhoz, és egyszer meg is előztük bent a gyorson. Ez sokszor jelentett gondot, így összeszedtünk egy perc hátrányt a kategóriában előttünk állótól. A 30-35 fokos hőség sokat kivett belőlünk és a hosszú gyorsok nagyon fárasztóak voltak.
Ezután jött egy 3 órás szünet, mert az 5. gyorsaságit fordított sorrendben, éjszaka kellett teljesíteni. "Természetesen" lámpasor nem volt nálunk, így ráhuztam a refit, "Mehetünk!". Azért próbáltunk ésszel menni, de így is sikerült abszolút 11. időt elérni. Nagyon nagy élmény volt a történelmi városrészen, a Várba vezető úton versenyezni, amit úgy tudok, idén először engedélyezett a városvezetés.
Az első napon kategória 3., az abszolút 14. helyen zártunk.

A második nap:
Mindjárt az első gyorson "kommunikációs probléma" miatt:) megforogtunk, és időbe telt, mire a szűk úton megtaláltuk a helyes irányt. Innen viszont elkezdtük ledolgozni a hátrányunkat a kategóriát vezető olasz versenyzővel szemben. Voltak gyorsok, amelyet elég jól teljesítettünk, a 12. gyorson abszolút 6. időt autóztunk. Jött az utolsó gyorsasági, ahol 0.4 másodpercre voltak előttünk a Puskádiék. Próbáltunk egy biztonsági tempót menni, mert a két első guminkon már nem volt minta, és elkezdett kopogni valami a futóműben is.
A célkanyarban vettük észre, hogy Puskádiék sajnos becsúsztak, nem bírnak kijönni.
 
Az egész verseny alatt próbáltunk összeszedetten versenyezni, de volt olyan is, amikor a szemem sarkából láttam, hogy az Eurosport-os helikopter követ minket, és ilyenkor azért hajlamosabb az ember kizökkenni a ritmusból...:) A kategóriában vezetővel szembeni 1 perces hátrányunkat sikerült ledolgozni 15 másodpercre.
 
Karcmentesen, technikai probléma nélkül értünk célba, az abszolút 9. és kategória 2 helyezéssel teljesítettük a 2012-es San Marino-i IRC futamot.

Gratulálunk minden induló magyar párosnak! Köszönjük támogatóinknak, a csapatnak, és mindazoknak a szurkolóknak, akik itthon, vagy a helyszínen követték az eseményeket!

a csapat partnerei: