A király új ruhája - avagy a honi autósport koncepció nyolc pillére

A kezdetek:

Az igazi hanyatlás több mint egy évtizede kezdődött, amikor Ferjáncz Attila nyugállományba vonult. Az Örökös Bajnok távozásával felborult az az egyensúly és egység, amely nélkülözhetetlen eleme volt az egyéni érdekektől vezérelt és (ön)érdekérvényesítésében verhetetlen tagság egyben tartásának, egyszersmind az MNASZ hatékony és valóban konstruktív működésének.

Két ikon már show-t csinál:

Az emlékezetes Ranga - Ferjáncz csaták tízezreket vonzottak a rally pályák mellé, amely vetélkedés, az akkoriban lejtmenetben lévő labdarúgás (lásd.1986 mexikói 6-0) népszerűségének hanyatlása miatt, a legnépszerűbb sportággá tette a 90’-es évekre Magyarországon az autósportot. Itt ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ezekben az években a Hungaroring is bekapcsolódott a honi autósport vérkeringésébe és helyszínt adott az F1 Világbajnoki futamok megrendezése mellett, a Cserkúti - Móczár, később pedig a Kesjár - Illés túraautó csatáinak is. 
De ha visszatérünk a rallyhoz, akkor a folytatásban Janika és Kiss Feri küzdelme vonzott ezreket a pályák mellé. Aztán következett a Turi, a Benik, majd a Spitzmüller időszak, majd - egy szerintem rendkívül elhibázott sportszakmai döntés következtében - a magyarországi WRC korszak végére ki is fogyott a lendület és a népszerűség a rallysportból. Egyszerűen az „érdeklődés hiányában” nem termelt ki a rendszer magából több ikonikus versenyzőt, az egyéni érdekeké, csalásoké, a karrieristáké, a visszaéléseké lett a főszerep, a rendezvények színvonala hanyatlásnak indult, a nézők otthon maradtak. - És ekkor vissza is jutunk villám körutazásunk kezdetéhez, időben és térben oda, amikor Ferjáncz Attila visszavonult és a magyar autósport és az MNASZ tulajdonképpen darabjaira hullott.

Az eladható termék és a brandépítés:

Ha szeretnénk kivezetni az autósportot a jelenlegi mélypontjáról, akkor elsőként tegyük fel a kérdést: Ki fog a jövő évi Bajnokságokban versenyezni? Az évadzáró, egyszersmind jövőre Európa Bajnoki futam rendezésére újra kandidáló Zemplén Rally-n résztvevő versenyzői létszám, valljuk meg riasztó képet mutat, de az MNASZ más szakágaiban sem jobb a helyzet. 
Versenyzők kellenének a pályákra, mert versenyzők nélkül az autósport eladhatatlan. De szurkolók is kellenének, mert ha Ők nincsenek, kinek szól a műsor? Miért fektetne az autósportba a (valós)szponzor vagy a (valós)támogató valós(!) pénzeket, ha nincs közönség, ha nincs kinek eladni a népszerűsíteni kívánt terméket vagy szolgáltatást. Ha nincs versenyző, nincs látvány, nincs néző, nincs marketing szempontból kimutatható elérés, nincs érdeklődés, nincs visszacsatolás sem. Ha változtatni szeretnénk, eladható terméket kell fejlesztenünk, brandet kell építeni. Ezen gondolatmenet alapján jutunk el a nyolc pillérig, a végkövetkeztetésig, ugyanis a „látványsportágak” működtetésének - és ez nem csak a magyarországi autósportokra igaz - nyolc meghatározó alapeleme van.

Az első pillér: A néző

A megújulás egyik fontos pillére a szurkolók, a nézők, a közönség visszaszerzése. Ennek eszköze lehet a Regisztrált Szurkolói Integrációs (RSi) program, ahol az MNASZ regisztrálja és szervezett körülmények között „képzi” is a szurkolókat, és a rendezvények látogatása során felhasználható, kedvezményre jogosító fényképes, sorszámozott hivatalos szurkolói igazolványt ad ki.
Ez nem utópia! A (még meglévő) élversenyzőink közreműködése mellett, minden verseny helyszínen megvalósítható akár egy promócióval, sajtótájékoztatóval egybekötött közönségtalálkozó, ahol mintegy 10 percben ismertetni lehet a biztonságos szurkolás alapvető szabályait, egy központi on-line regisztrációs rendszer létrehozásával pedig megoldható lehet az MNASZ szurkolói kártya igénylése, kiállítása és kiküldése.

A második pillér: A támogató

Ez a már fent javasolt szurkolói rendszer analógiája alapján, a Regisztrált Támogatói Integrációs (RTi) program lehet, ahol az MNASZ támogatóját, szponzorát (de csak őt, mert különben értékét veszti a dolog!) V.I.P. jogosítványokkal látják el. Nem ragozom, mindenki tisztában van vele, hogy milyen dolgok lehetnek ezek. Természetesen ehhez kapcsolódhatna egy komoly marketing csapat és egy MNASZ Támogatói Club rendszer is, de ebbe most nem mennék bele bővebben, egyszerűen kipróbált szakemberek részvételével létre kell hozni egy ilyen bizottságot a szövetségben.

A harmadik pillér: Az utánpótlás

Kanyarodjunk vissza a versenyzőkhöz, mert nélkülük nincs verseny, nincs előadás, nincs show! Ha már így jártunk, hogy alacsony a versenyzői létszám, akkor sürgős és kiemelt feladat az utánpótlás nevelés. Az a véleményem, hogy az utánpótlás kérdése az autósportban nem feltétlenül bonyolult dolog, bár kétségtelenül idő - és költségigényes. És itt a hatékonyság, az időfaktor, és a mennyiségi “követelmények” okán, valamint gazdaságossági megfontolásból is, némileg szembe kell helyezkedjek a HUMDA eddigi gyakorlatával: 
A megfejtés szerintem egyszerű, mert minden autósportok alapja a GOKART. Határozott álláspontom, hogy az MNASZ utánpótlás forrásait a gokart sportba, a gokart szakágba kell átcsoportosítani. Az Autósport Szövetségnek - és ez fontos, hogy neki, mert az utánpótlást nem adhatja ki a kezéből - vásárolnia kell 50 vagy akár 100 db, a 6-13 éves korosztály versenyzésére alkalmas, jó minőségű, profi, FIA homológ verseny gokartot és szakemberek bevonásával útjára kell indítani egy tehetséggondozó programot. Három verseny után kiderül minden fiatalról, hogy tehetséges, avagy sem, azaz megy vagy marad. Esetleg felvételt nyer az MNASZ Gokart Akadémiájába. Ezt a stopper eldönti. 

Egy orvosi-, szakedzői- és sportszakmai stáb foglalkozhat a fiatalok fizikális és mentális képzésével, ahol elsajátíthatják a szükséges elméleti tudást és az autósport szabályait is. A tehetséges versenyzők egy a versenyzésre visszafordítható MNASZ ösztöndíjas rendszerben nevelkedhetnének az MNASZ Gokart Akadémiáján. Garantáltan több száz fiatal jelentkező küzdene az MNASZ Akadémiai ösztöndíjért, ebben biztos vagyok.

A negyedik pillér: A versenyző

Jót tehetne a sportnak, ha az illetékesek összehívnák a még „aktív” 10 élversenyzőt egy a Magyar Rally Bajnokság jövőjéről szóló megbeszélésre. Mondjuk: Herczig, Hadik, Vincze, Csomós, Velenczei, Bútor, Turán, Balogh, Klausz és természetesen a bajnok: Mads Ostberg. Mert ha esetleg sikerül(ne) rávenni őket, hogy itthon, az MNASZ ORB futamunkon vegyenek részt, az nagyon jót tenne mind az MNASZ által szervezett Országos Bajnokságnak, mind pedig a brandépítés stratégiájának. A „brandépítés oltárán” lehet, hogy érdemes lenne akár anyagi áldozatot is hozni azért, hogy ameddig felnő az új generáció “őrizni tudjuk a lángot”. 

Ezek a gondolatok természetesen az MNASZ minden más szakágára is igazak, mert az autósport jelenlegi helyzetében én azt gondolom, hogy a hazai versenyzést kéne akár komoly anyagi erőforrásokkal is támogatni, mert a versenyzőinkre itthon van most szükség! A nagyok és a sportág népszerűsítése mellett persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nagyon fontosak az MNASZ számára az autósport életben tartásához a márkakupák, a kisebb autóval versenyzők is, mert nélkülük tényleg nincs közvetlen versenyzői utánpótlás és tényleg elnéptelenedhetnek az MNASZ bajnokságai. Mind ezért is, az a véleményem, hogy nincs létjogosultsága egy harmadik mezőnynek a Rally szakágban, így a Rally3 mezőnyét, mint olyat, akár az MNASZ anyagi segítségével is, de fel kell hozni a Rally2 mezőnyébe.

Az ötödik pillér: A versenyek

Ez talán jelenleg a legegyszerűbb kérdés.
Ha van pénz, van színvonalas versenyrendezés is. Bár a Kelet-Autósport, mint rendező kiválásával mostanában kicsit kevesebb verseny lesz az északi régióban, de azt hiszem, kell egy kis vérfrissítés a versenyhelyszínek vonatkozásában is. Komoly és színvonalas rendezvények megvalósítására alkalmas rendezői gárdája van az MNASZ-nek. Különösen igaz ez a rallyversenyek tekintetében. 

A kotta egyszerű: Ha sikerül a versenyszervezőket megfelelően támogatni, például a szakhatósági engedélyek beszerzésében, a Közút-, az OMSZ-, az erdőgazdaságok-, a rendőrség - és a honvédség együttműködésével, valamint egy jó nagy adag pénzzel, akkor tényleg nem lehet akadálya akár egy Veszprém - Székesfehérvár központú Rally Világbajnoki futam lebonyolításának sem. Itt inkább a rendezvény értékelési rendszer az, ami az MNASZ részéről sok munkát igényel, mert az utóbbi években sajnos eléggé felhígult a szabálybetartatás és az ellenőrzés rendszere, pontosabban fogalmazva gyakorlatilag megszűnt. Ki szeretne még egyszer rádió-összeköttetés nélküli gyorsasági szakaszon -, vagy versenyorvosi jelenlét nélkül versenyezni?!

A hatodik pillér: A sportbíró -, és a szakemberképzés

Nem győzöm tizenéve hangoztatni, hogy sportbírók, felügyelők, versenyigazgatók, technikai szakemberek, és felkészült közreműködő személyzet nélkül nincs színvonalas verseny! Senkit nem érdekelt, pedig nélkülözhetetlen a megújulás a szakemberképzésben is, és jelenleg ebben nem állunk túl jól! A probléma azonban szerencsére gyorsan orvosolható. 
Itt az a kérdés, - hogy levonhassuk a tanulságokat, és ne essünk újra csapdába -, hogy mi történt az MNASZ-nél az elmúlt években ezen a területen? Mintegy 10-15 éve az MNASZ “büdös zoknija” lett a szakemberképzés. És ami ezt a „bűnt” súlyosbítja az az, hogy szerintem tudatos és szándékos manipulációról van szó. Ugyan is, ha nincs sportbíró és/vagy nincs technikai személyzet, akkor nincs verseny sem. Vagy másképpen ragozva: - „ha csak nekem van sportbíróm és én nem adok neked, nem tudsz versenyt rendezni”. Nem szeretnék jobban bele menni a témába, de egyesek a sportbírói állománnyal való manipulációval próbálhattak előnyökhöz jutni az elmúlt évtizedekben. Itt is rendet kell rakni! A képzések köre szélesíthető, a képzések száma növelhető, a létszám növelése elsősorban anyagi erőforrások kérdése. 

Az autósport népszerűsítése véleményem szerint, magával hozza majd az érdeklődést a sportbírói, a felügyelői, és a technikai ellenőri “szakma” iránt. Egy jó tematikával, és a sportbírói, felügyelői óradíjjak azonnali minimum 100%-os emelésével, és megfelelő utánképzéssel relatív gyorsan helyrehozhatóak a problémák.

Hetedik pillér: A média és a marketing

Na ez az a terület, ami a második tanult “szakmám”, de ebbe a témába nem foglalnék most állást, hiszen egy olyan szakember az arca és vezetője jelenleg az MNASZ-nek, aki a kommunikáció területén Magyarországon az autósportban páratlan sikereket tudhat magáénak. Az F1-ben töltött évek során biztos vagyok benne, hogy nagy tapasztalatot szerzett például az akkreditációval kapcsolatosan is. Csak remélni tudom, hogy az általunk 2008-ban létrehozott kezdetleges Média-munkabizottság végre méltó -, és rangját megillető helyre kerül az MNASZ szakbizottságai között, és önálló Marketing- és Média Bizottság néven folytathatja tovább a tevékenységét.

Nyolcadik pillér: A Szövetség

Erős, jólszervezett, átlátható, összetartó… Így hirtelen ezek a kifejezések jutnak eszembe. Erős, mert megvan a tagság általi bizalom és felhatalmazás. Erős mert megvan a koncepció, amelyet tudatosan végre kíván hajtani. Erős, mert értéket teremt és jól kommunikál. Erős, mert betartatja a szabályokat és jól irányítja szervezeteit. Erős, mert kiírtja a verseny koordinációs-rendszerekből a korrupciót. Erős mert rendelkezik azokkal a politikai kapcsolatokkal, amelyek jelenleg nélkülözhetetlen kellékei a működésnek. Erős, mert meg tudja teremteni azokat az anyagi forrásokat, amelyek előfeltételei a fejlődésnek.
Jólszervezett, mert vezetői átlátják a működés rendszerét, folyamatosan képzik a személyi állományt, gyorsan reagálnak a sportszakmai -, a gazdasági -, és a nemzetközi sportélet kihívásaira. Transzparens, és ez által nyitott a tagság -, a befektetők - és a támogatók elött. Összetartó, mert egységes, kezelni tudja a belső feszültségeket, a tagság felé megfelelően kommunikál, a versenyzőkkel, szervezőkkel, sportbírókkal, szakemberekkel kapcsolatosan támogatóan lép fel.

A Sporttörvény rendelkezései, az FIA homológ biztonsági felszerelések nélküli versenyzés és a felelősség:

Manapság egyre többször elhangzik az, hogy: “sokszáz autó áll a garázsokban.”
De jól hangzik! - Azt már nem igazán teszik hozzá a versenyezni vágyók forintjaiért küzdő, „versenyszervezésre készülő aktivisták”, hogy lejárt FIA homológ, vagy nem homológ biztonsági felszerelésekkel, (ülés, öv, bukócső) és azt sem, hogy érvényes MNASZ gépkönyv nélkül pihennek ezek a szerkezetek. 

Ezért jó lenne tisztázni néhány alapvető dolgot, mielőtt fejjel megyünk a falnak: 
A Sporttörvény és a Sportrendezvények Biztonságos Lebonyolításáról szóló Kormányrendelet ebben a témában elég egyértelműen és világosan fogalmaz. Itt ki kell emelni a Sporttörvény I. fejezet 1§ (3) és a 2§ (1) pontját, amely tisztázza azt, hogy a versenyszerűen sportolók milyen versenyeken vehetnek részt, és azt is, hogy a Sportszervezet, lásd MNASZ köteles biztosítani a sportág jellege szerinti biztonságos sporttevékenység végzéséhez szükséges feltételeket. Amennyiben az MNASZ nem tudja, és/vagy a versenyzők nem kívánják betartatni a szükséges FIA biztonsági előírásokat, akkor a sporttörvény szerint a sportrendezvény nem rendezhető meg az Szövetség versenyrendszerében. Még regisztrált módon sem! 
De a sporttörvény még tovább megy: A X. fejezet 65. és 66. paragrafusában külön taglalja a szervezés feltételeit és megjelöli a szervező és a rendező felelősségét is. 
A helyzetet „árnyalja” még, hogy az MNASZ a FIA tagja, így magára nézve elfogadottnak tekinti az FIA szabályait. Ez azt jelenti, hogy az MNASZ versenyrendszereiben csak és kizárólag az FIA által előirt biztonsági felszerelések megléte esetén lehet részt venni. 

Véleményem szerint, a törvényerejű rendelkezések és az FIA előírások okán, az MNASZ nem írhat ki olyan bajnokságot vagy versenysorozatot, és nem is regisztrálhat olyan versenyt, ahol a versenyzők nem FIA homológ biztonsági felszerelésekkel versenyeznek. Az az MNASZ tag vagy tisztségviselő, aki ilyen rendezvény lebonyolítását engedélyezi, vagy ilyen rendezvényen bármilyen szerepkörben közreműködik, az az FIA szabályok ellen is vét. 

Más megközelítésben, ha az MNASZ be akarja csapni az FIA-t és saját magát is, és mindenáron ki akarja játszani a törvényt, mint ahogyan azt korábban tette, akkor persze kiírhat ilyen jellegű „bajnokságokat” vagy sorozatokat, regisztrálhat ilyen jellegű versenyt, de akkor azt hiszem jogosan merül fel a kérdés: Ha az MNASZ nem tartja be a rá vonatkozó szabályokat, akkor, hogyan kívánja betartatni a rájuk vonatkozó sportszabályokat a tagokkal, a tisztségviselőkkel és a sportolókkal?! 
Józan ésszel közelítve a témát, egyetlen megoldás kínálkozik ezen versenyautók tulajdonosainak, mégpedig a zártpályás, vagy lezárt útszakaszon megrendezett, önszerveződő, zárt kapuk mögött történő “versenyzés”, hiszen ezen sportcélúan átalakított járművek nem kaphatnak MNASZ gépkönyvet, így a Közlekedési Hatóságtól regisztrációt és rendszámot sem, tehát a közúti forgalomban nem vehetnek részt. Ha akad olyan “vállalkozó”, aki ezen körülmények tudatában mégis támogatja a „nem FIA homológ” biztonsági felszerelések használatával történő versenyzést, és ezért vállalja a FELELŐSSÉGET, akkor az természetesen rendezhet ilyen versenyeket, de ehhez nincs szükség az MNASZ-re!

Az MNASZ nem kiszúrásból vagy passzióból nem teheti lehetővé a nem FIA homológ, vagy a lejárt homológizációjú biztonsági berendezések versenyrendszereiben történő használatát, hanem azért, mert ez egy FIA általi előírás, hogy egyértelműen fogalmazzak ez egy FIA szabály. 

Megjegyzem, hogy minden FELELŐS autóversenyző, FELELŐS rendező, FELELŐS sportszakember és FELELŐS szülő részéről ezen szabályok betartása és betartatása alapvető követelmény kell, hogy legyen, és fentiek okán MNASZ tag, - legyen az versenyző, szervező, rendező, sportbíró - magától értetődő módon nem versenyezhet, nem rendezhet, nem szervezhet, és nem működhet közre ilyen „versenyeken” még „betétfutamként” sem. Szerintem az FIA vonatkozó előírásait az MNASZ-nek be kell tartatnia, és ha következetes a Nemzeti Autósport Szövetség és a vonatkozó szabályok szerint jár el, akkor csak egy út marad: a korábban ilyen versenyzési formákat választó, komoly szándékú versenyzőknek az MNASZ segítséget kell, hogy nyújtson a versenyrendszereibe történő integrálódódás érdekében. Ez az egyetlen megoldás.

Elektro- és hidromobilitási rendszerek a versenysportban:

Véleményem szerint, az MNASZ-nek sürgősen létre kell hoznia, egy alternatív meghajtással üzemelő versenyautók versenyzését támogató és szervező szakágat. Kicsit el vagyunk ezzel késve, de még nem késő! 
Megjegyzem, idén ősszel MonteCarloban, már a 6. E-Rally versenyt szervezték. 
Ez az új MNASZ E-szakág éleszthetné újjá például a Hegyi-versenyzést is Magyarországon. Csak egy gyors eszmefuttatás: MNASZ - Autósport - Hegyiverseny - környezet- és természetvédelem - környezettudatosság - alternatív energia hasznosítás - elektromobilitás - hidromobilitás. - Megvagyunk, vagy túl gyors voltam?! 
Természetesen jöhetnének ebbe az „E-szakágba” a hagyományos üzemanyaggal meghajtott versenyautók is, mert a kutatás-fejlesztési platformokon komoly erőfeszítéseket tesznek a gyártók az alternatív üzemanyagok fejlesztéséért az abszolút „0” károsanyag kibocsájtás érdekében, de jelenleg az E-program, az E-versenysport és az E-promóció a jövő autóversenyzésének záloga, és ennek bevezetését el kell kezdeni!

Mindez majd egy önálló kilencedik pillér alapja lehet, hiszen az Autósport Szövetségnek be kell kapcsolódnia a kutatás -, fejlesztési programokba, de erről majd késöbb. Most a kezdetekben az sem lenne baj, hogy ha csak “utcai” - régebbi besorolásuk szerint „N” csoportos elektromos autók versenyeznének szervezett és biztonságos körülmények között a pécsi -, a parádi -, vagy éppen a zalai pályákon, hiszen ezzel léphetnénk egy nagyot előre Gréta Thunberg és a környezettudatos autósport irányába, amely megnyithatná a kapukat a témában elérhető pályázatok felé, és az MNASZ E-szakága akár egy mozgó laboratóriuma is lehetne a Magyarországon fejlesztett elektro -, és hidromobilitási rendszereknek a versenysportban. 

Holczer Dániel