A hétvégi 17. Veszprém Rallye-val véget ért a bajnokság megcsappant számú  murvás versenyeinek sora. Az idei sorozatban két futam jutott a laza talaj szerelmeseinek. Ezúttal mégsem a hétvégi veszprémi viadalról, hanem a pár hete zajlott Karpackie – Groupama Bükfürdő Rallye-ról kérdeztem az egyik „fő-elkövetőt” Markó Tibort.
 

A verseny óta eltelt idő alatt talán már letisztult benned is a kép. Milyennek értékeled a bükfürdői futamot?
A kérdés nem egyszerű,  így a válaszom sem lehet az. Minden verseny saját „személyiséggel” rendelkezik, amelynek alakulását több dolog is befolyásolja. Az első és legmeghatározóbb természetesen a rendezői munka, amelyet kiegészít a szerencse, az időjárás alakulása és még jó pár kisebb tényező.
Rendezői oldalról talán abban mérhető egy verseny sikeressége – és most nem a sportszakmai oldalról beszélek -, hogy az általunk megtervezett dolgokból mennyi tud úgy megvalósulni, hogy azt a címzettek (versenyzők, támogatók, nézők, stb.) észrevegyék, érezzék, értékeljék. Érzésem szerint, bár a versenyt megelőző, ismert problémáink újabb fejtörést okoztak, jól sikerült a rendezvény.
Az elsődleges „ügyfelek”, a versenyzők közvetlen visszajelzései, valamint a célceremónián, és a rally-rádióban hallott versenyzői nyilatkozatok alapján mindenképpen. Ezek azok a reakciók, amelyek előre viszik a dolgot, amelyek igazolják, hogy van értelme a jobbra, a szebbre törekednie a rendezőknek. Természetesen a nézőkről sem szabad megfeledkeznünk, és persze a támogatókról sem. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy képtelenség olyan rendezvényt összehozni, ami egyformán tetszik mindenkinek. Sajnos csak kevesen tudják, kevesen látják, hogy milyen helyzetben vannak a rendezők, hogy a gazdasági környezet, és az egyéb körülmények mennyire megnehezítik a dolgunkat. Ebben a helyzetben minden rendező tíz körmével küzd a versenye életben tartásáért, s ilyen körülmények között nagyon nehéz az átlagostól pozitív irányba eltérni.    

A versenyzők szinte kivétel nélkül pozitívan fogadták a szombati közös ebédet, és az autómosást.
Furcsa fintora a sorsnak, hogy bár Büki Ernő barátommal januárban egy hetet töltöttünk Vas megyében hogy elindítsuk a verseny engedélyeztetését, mégis a verseny előtti hetekben ütköztünk olyan falakba, amelyeket valakik szándékosan emeltek rendezvényünk és így a sport sikeressége elé. A verseny szombati napjának programjába sok fejtörést követően került be az a bizonyos hosszú gyűjtő, amelyet szerettünk volna tartalommal megtölteni. Több lehetőséget is tálaltunk az RSB-nek, azonban a kérésüket, a sportszabályok szigorú betartását szem előtt tartva szűkítették le lehetőségeinket.

Így jött az ötlet: Rallye Menza! És ha már így alakult, valóban szerettem volna, ha sikerül megfelelő hangulatot kölcsönözni ehhez, ezért szándékosan nem kaviár és rákkal töltött pisztráng volt a menü egy 5 csillagos étteremben, hanem egy baráti – de nagyon jól sikerült – gulyás a Káldi Polgármester segítségével a helyi iciri-piciri menzán, sörpadokon ülve. A másik a mosás. Régi vágyam volt ezt megvalósítani. Végre sikerült. Talán még nem 100%-osan, de működött, és nagyon örültem neki! Ebben komoly szerepet vállalt a házigazdaként is „non plus ultra” teljesítményt nyújtó Bük Városa (KÖSZÖNÖM!!!), valamint Ősz László és a Makita Racing Team, nekik is köszönöm!

Több versenyző is jelezte, hogy meglepődött az első  mosóban, amikor meglátták a rendezőt gőzborotvával a kezében tetőtől talpig sárosan…
Hm… Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy akadt egy kis problémánk a hálózattal miközben már ott voltak a versenyautók. Így amíg a hozzáértő kollégák a megoldást keresték, Ernő kezébe nyomtam a telefonomat, és beálltam mosni, hogy addig is megfelelő intenzitással haladjon, működjön a dolog. Meg is lett az eredménye, mert ennyi százast még sosem kerestem autómosással, amennyit a vigyorgó versenyzők dobáltak nekem.

Említetted Bük városát. A versenyre érkezőknek egyáltalán nem úgy tűnt, hogy Bükfürdő első  alkalommal tölti be a házigazda szerepét! Sokkal inkább a hozzáértés, a rutin, és a szeretet dominált!
Bükről és Bükfürdőről kizárólag szuperlatívuszokban beszélhetek! Minden elképzelésemet felülmúlta mindaz, amit házigazdáink hozzátettek az egészhez! A januári első találkozáskor még picit tartottak az egésztől, aztán ahogy haladt a munka egyre inkább átérezték a verseny adta lehetőségek nagyságát, súlyát és eszerint asszisztáltak mindenhez. Első szóra mondtak igent a területigényeinkre, megkaptuk a versenyirodát és a fürdő bejáratát is. Nagyon örültem, hogy sikerült kialakítanunk a verseny központját úgy, hogy 200m-es körön belül volt minden fontos dolog. A versenyt követő napokban egy búcsúvacsora keretében köszöntem meg mindenkinek a segítségét, s bár nem állt szándékomban „dolgozni” ezen a kötetlen, baráti találkozón, vendégeim kivétel nélkül tervezgették a közös jövőt, ami nagyon jól esett.

Minden jó, ha a vége jó?
Nem szeretném túllihegni a dolgot! Természetesen akadtak a versenynek olyan részei is, amiken még van mit javítani! Nem szeretném kétszer ugyan azt a hibát elkövetni. Ennek ellenére örömmel tölt el a megszokottnál is több pozitív visszajelzés. Szintén nagyon fontos, hogy támogatóink is elégedettségüknek adtak hangot, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kijelenthetem, már most: meg van a névadó támogatónk 2011-re! A versenyt így fogom bejelenteni: Prince Rallye 2011. Köszönet érte a Kakuszi Brothers-nek, és köszönet a többi támogatónknak is!

…és még most sem jön a megérdemelt pihenés. Nem volt elég Bükfürdő  és Veszprém, most jön Árpádtető.
A Marco Racing Team Kft saját versenyét a naptárban Lakatos Robi tradicionális versenye követte a 17. Prince Veszprém Rallye. Mivel hosszú évek óta együtt dolgozunk, mindegyikünk segít a másiknak, ez most sem volt másként. Ahogy mi is, úgy Robi és a csapat is kőkemény, frissen épült akadályokon kellett, hogy átküzdje magát a verseny megvalósíthatóságáért. Kicsi, de fontos dolgokban volt szerencsém közreműködni Veszprémben: pl. fűnyírás, pizza rendelés, itiner átadás. És valóban! A két murva után pedig újra aszfalton folytatjuk ténykedésünket.

Ez pedig már a Rallye Sprint Bajnokság. Mire készültök Árpádtetőn?
Egy igazi csemege vár a nevezőkre! A pálya közel 10km, Remeterét – Lapis –  Árpádtető között mindkét irányban! Összesen 5 gyorsaságival várjuk a versenyzőket, közel 50km gyorsaságival. A Rallye Sprint Bajnokság teljes mezőnye mellett itt is rajthoz állhatnak a Licences versenyzők is, akiknek ez a verseny akár egy hivatalos aszfaltos teszttel is felérhet, sőt! Az igazán gyorsak még serleget is kapnak. A verseny része az MNASZ Amatőr Rallye Kupájának, MNASZ regisztrált, így nincs akadálya, hogy a R1 és R2-ből és természetesen az RTE-ből is idejöjjön versenyezni aki szeretne.

versenykiírás • nevezési lap

Hogy alakul a program?
Szombaton az átvételek, és a pályabejárás vár a résztvevőkre, illetve aki lecsúszott az előnevezési zárlatról, nevezhet a helyszínen is. Vasárnap pedig versenyzünk reggeltől estig.

…ezek után jön a szabadság?
Majdnem! Előtte még nekilátunk a Baranya Kupának, amely az idei esztendőben szeptember 25-26-án zajlik majd Komlón és környékén. Három + egy helyszínnel, és 11 gyorsasági szakasszal várjuk az érdeklődőket. A verseny szombati napján prológ, vasármap 3x3 gyorsasági szakasz és egy szuperspeciál várja az indulókat. A verseny tervezett össztávja: 230km, amelyből közel 90 km lesz a gyorsasági szakasz. És majd egyszer, pár hónappal később jön a szabadság…