A népszerű sárospataki pilótával, Csomós Mixivel beszélgettük a szezonról, a tervekről és a szerinte szükséges változásokról.

Mixi, idén egy új lehetőséget kaptatok, amivel úgy gondolom, jól éltetek.
Igen, én is úgy érzem, hogy amit lehetett, kihoztuk ebből a szezonból. Voltak az Európa-bajnokságon jó részeredményeink, sikeres versenyeink, és estünk nagyot is. Most látjuk igazán, hogy mekkora falat egy Európa-bajnoki szezon, de ahhoz képest, hogy teljesen tapasztalatlanul vágtunk neki, kihoztunk mindent a csapatunkból, a rajtpozíciókból, a Hankook gumikból, Atiból és belőlem is. Megismertünk rengeteg új pályát, nagyon sok - számunkra új - rendezvényen voltunk, megismertettük magunkat Európával, a világgal. Nagyon örülök, hogy ilyen lehetőséget kaptunk és ilyen szintet tudtuk megugrani.

Hogy érzed, a visszajelzéseitek számítanak a gumifejlesztésben?
Azt mondták, igen. Amikor a Hankook gyárból, Dél-Koreából idejön egy mérnök, hogy adatot gyűjtsön a versenygumijukról, azt okkal teszik. Nekünk az volt a feladatunk, hogy amit kértek tőlünk, azt teljesítsük és azután elmondjuk, hogy mit éreztünk. Közel 300 kilométert mentünk a ceredi teszten, rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak és azt se felejtsd el, hogy a Hankooknak köszönhetően tudtunk részt venni az Európa-bajnokságon. Nagy lehetőséget kaptunk, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Végül a két utolsó hazai futamon is elindultatok, láthattak Benneteket a szurkolóitok és bele tudtatok kóstolni a hazai versenyekbe is.
A Barum Rallye esését többször is átbeszéltük a csapattal, és arra jutottunk, hogy inkább az ózdi és a szerencsi futamon indulunk a spanyol ERC zárófutam helyett. Nyilván kicsit bánom, hogy nem voltunk ott Spanyolországban, annak viszont örülök, hogy jól sikerült ez a két hazai futamunk. A csapat számára is fontos volt, hogy jók lettek az eredmények. Atinak és nekem is nagyon kellett, hogy az önbizalmunk visszatérjen, hogy legyen két versenyünk, ahol tét nélkül tudunk menni. Tulajdonképpen ezen a két magyar versenyen szembesültünk azzal, hogy mennyit fejlődtünk az Eb-n. Összességében örülök, hogy így döntöttünk és jó volt látni, hogy mennyien szurkolnak nekünk, mennyien biztatnak és ismerik el a munkánkat. Hatalmas élmény volt a magyar közönség előtt versenyezni. Az Eb-re is sokan kijöttek szurkolni nekünk, de nyilván a magyar versenyeken még többen voltak. 

Így volt egy kis rálátásod a magyar versenyekre is a külföldiek mellett. Mennyivel másabb egy kinti EB futam, mint egy OB verseny?
Azt tudni kell, hogy az Eb-n sem tökéletes minden. Előfordulnak nagyon szűk etap idők, vagy hogy 300 kilométert kell utazni két versenyhelyszín között. Viszont a rendezést és főleg a biztonságot nagyon komolyan veszik. Egy Eb-futamon fel sem merül bennem, hogy a padkavédelem ne ott lenne, ahol a pályabejáráson felírtuk. 

Az Európa-bajnokságon egy olyan komoly rendszer van a versenyautókban, hogy egyből látom, ha piros zászló van előttem. Nem kell megvárni, hogy a nézők megállítsanak egy balesetnél. Rengeteg probléma van a magyar versenyeken, amiknek a nagy részét mi nem látjuk, mert elöl megyünk. 

Számomra nagyon furcsa volt, hogy egész évben semmilyen segítséget nem kaptunk az MNASZ-től. Azt gondolom, hogy erre talán rászolgáltunk, hiszen részt vettünk az Európa-bajnokságon, ahol Magyarországot képviseltük.

Csak hogy egy közeli példát mondjak: Eric Cais a cseh autósport szövetségtől kap jelentős támogatást, nevezési díjban és egyéb dolgokban segítik. A fiatal tehetségeket támogatják. Nyilván nem lehet mindenkit, de fel lehet állítani egy rangsort és két-három embert, akik tehetségesek, időt, energiát ölnek abba, hogy eljussanak az Európa-bajnokságig, azokat segíteni kellene. Nyilván a Szövetségnek erre sokkal több kapcsolata és lehetősége van, mint nekem innen Sárospatakról. Bízok abban, hogy az új csapat Szujó Zoltánnal az élén ki tud találni egy egységes támogatási rendszert. Nagyon jó alapja lehet ennek az idén indult HUMDA Academy, aminek több versenyzővel együtt mi is részesei lehettünk.

Szerintem Magyarországon nagyon fontos lenne az utánpótlással foglalkozni. Mi is amatőr versenyeken kezdtünk, onnan lépdeltünk előre. Most is sok tehetséges fiatal versenyez amatőr rallykon. Nekik kellene lehetőséget adni, kedvet csinálni ahhoz, hogy feljebb lépjenek. De nem csak a versenyzők terén van szükség utánpótlásra, ugyanez mondható el a szerelőkről, mérnökökről, sportbírókról is. Gondolj csak bele, hogy kiraksz egy padkavédelmet egy pályára, ha az öt–tíz centivel arrébb kerül, már nem tudsz egy kanyart úgy fordulni, ahogy eltervezted. Szerencsés esetben gyorsabb lehetsz, de tíz centi miatt be is eshetsz. Ezért kell minden padkavédelem mellé olyan sportbírót állítani, aki tisztában van a dolog súlyával és mindig ugyanoda kerül a padkavédelem, ahol a pályabejáráson felírtad. 

Annak a munkának, amit Szujó Zoltán csapata elkezdene, nyilván nem február elején lesz meg az eredménye, egy hosszabb folyamat, amihez türelem kell mindenkitől, de látok benne reményt, lehetőséget!

Visszatérve a Ti versenyzésetekre… Beszéltünk a Zemplén Rally céldobogóján és egyértelmű, hogy ilyenkor még nem tudsz a jövő évről nyilatkozni. De azt biztosan meg tudod mondani, hogy mi lenne az a forgatókönyv a következő szezonra, amire azt mondanád, igen, ezt szeretném.
Annak örülnék, ha gondtalanul tudnék versenyezni. Jó lenne egy csapatnál úgy menni, hogy Attilával visszük a sisakunkat, a mérnökünket. Megcsináljuk a versenyt, kiszállunk a futam után és mindenki boldog.

Nyilván erre nagyon kevés esélyt látok, de picit kezdünk belefáradni az állandó pénztelenségbe, abba, hogy mindent magunknak kell előteremteni és megcsinálni. Félre ne értsd, hisz nem azt mondom, hogy a csapatunktól bármiben is rosszabb kiszolgálást kaptunk, de ez már erőn felüli nekünk!

A célunk nem titok: Európa-bajnokok szeretnénk lenni! Erre látok reális esélyt, a dobogóra mindenképp! Nyilván ez függ az aktuális mezőnytől, de ha olyan lesz, mint ami volt az elmúlt években, akkor ennek meg van az esélye. Viszont ezt a mi eszközeinkkel nem biztos, hogy meg tudjuk valósítani, hiszen annyira felemésztenek minket az előkészületek, hogy egyszerűen elfáradunk, mire odaérünk a versenynapokra.