Mély gödörből vágott neki 2012-nek a Balogh János – Holczer Dániel páros az Evo IX-essel, de év közepén már jól látszott, hogy elkapták a kellő ritmust, és egyre inkább szorongatják az ellenfeleket. Három győzelemmel zárták az évet, melyről ezúttal is Jancsival beszélgettem.

Hogyan értékelnéd az idei éveteket?
Nehezen indult, úgy tűnik, az elején nem igazán tudtunk felpörögni és talán még akkor maradtak elvarratlan szálak is. Az első futamon, a Bükfürdő Rallye-n közel sem hoztuk azt az eredményt, amit elvártunk és szembesülnünk kellett azzal, hogy még mindig le vagyunk maradva. A verseny végkimenetele arra indíttatott, hogy át kell ezt az egészet gondolnunk. Az autóval is voltak teljesítménybeli problémák, egy rejtélyes hibával szembesültünk, ami az év elején sorra előjött, már Bükfürdőn jelentkezett, Mecseken is észleltük, és itt sajnos ki is estünk motorprobléma miatt. A rá következő versenyen, azaz a Veszprém Rallye-n még mindig meglepődve tapasztaltuk, hogy a kocsi továbbra sem tudja azt a teljesítményt nyújtani, amit elvártunk volna tőle, de akkor már a beállításokban akkorát ugrottunk előre, hogy murván versenyképesek voltunk. Bár volt olyan pályák, ahol nagyon hiányzott a teljesítmény, így ott talán jobban igyekeztünk, vagy nem volt kellően szerencsénk, de az utolsó gyorson a kategóriánk vezető pozícióját elvesztettük egy defektből kifolyólag. Ott ez keményen hátravetett minket, annak ellenére is, hogy be tudtuk fejezni a futamot, hiszen ez volt az a kulcsmomentuma a bajnokságnak, ami az éves értékelésben nagy szerepet játszott, hiszen ha itt nyerni tudunk, minden másként alakulhatott volna. Bükfürdőn még sem én, sem az autó nem voltunk ütőképesek, tudtuk, hogy már csak egy minimális dolog hiányzik, de ha ezt utólag kell kiértékelni, akkor az már azt jelenti, hogy nem szereztünk pontot, korlátozottak a versenyzési lehetőségeink. Mecseken szerettünk volna ütőképesen odaállni, így az ózdi túraversenyen elindultunk tesztelési szándékkal, ahol már voltak jó megmozdulásaink. A Mecsek Rallye-n – ahogyan utólag kiértékeltük az eredményeinket – azt láttuk, hogy még mindig nem voltunk annyira jók, mint ahová vártuk magunkat, ráadásul egy műszaki hiba miatt nem is tudtuk befejezni…

Veszprém Rallye?
Az már jó volt! Ott már tudtunk gyorsan menni, és ez adott is egy kellő biztatást a hátralévő versenyekre, pedig ekkor már arról beszélgettünk, hogy milyen irányba mozduljunk, ha ez a magyar bajnoki sorozat nem hozza számunkra a várt eredményt. Kitartást tanúsítottunk és végül folytattuk az itthoni szereplésünket. Aradon már tudtunk nyerni és nemzetközi szinten is helyt tudtunk állni. Az aszfalt beállításainkkal továbbra is sokat foglalkoztunk, erre az egész év során kellő figyelmet fordítottunk, igyekeztünk az autót ütőképessé, a beállítások szempontjából a lehető leggyorsabbá varázsolni úgy, hogy azzal tudjak gyorsan menni. Az apró pozitív jelekből építkezve már jó úton jártunk!

 

Milyen volt a folytatás?
Az aradi és kassai verseny az ismeretlenségéből adódóan egy egészen más típusú versenyzést igényelt. Az év során a 6 futamos bajnokság végén jött a komlói rendezvény, ami azért volt kulcsfontosságú számunkra, mert szerettünk volna a jól ismert magyar pályákon is valami maradandót alkotni az idei évre vonatkozóan, és ehhez kellően fel is készültünk. Itt már az autó is ereje teljében volt, ütőképes, versenyképes volt. A Baranya Kupát hibamentesen úgy tudtuk zárni, hogy nyertünk és ez az utolsó három győzelem az év szempontjából nagyon jól jött, hiszen így amilyen rosszul indult, olyan jól zárult!

Melyik volt a legjobb verseny?
Sajnálom, hogy a veszprémin hiányzott egy pár nüansz, mert igazából azt élveztük először az idei évben, ott már úgy éreztük, hogy nagyon jó minden, ez már egység, mind a páros, mind a csapat, mind pedig az autón belül (bár ez utóbbit azért már korábban is éreztük), az ambíció újra felerősödött! A Baranya Kupa is nagyon tetszett, jó visszagondolni rá, és eredmény szempontjából nekünk biztosan ez volt a legjobb! Ezt a két futamot emelném most ki, de nehéz lenne egy mellett letenni a voksomat.

Mit vársz a jövőtől?
Hogy ezt az utat tudjuk folytatni! Azon dolgozunk, hogy ehhez megteremtsük a feltételeket, és szeretnénk fejlődni, továbblépni, józan keretek között. Úgy érzem, jó az irány, jól állunk, de van még bennünk tartalék! A jövőtől ezeken az alapokon nyugvó, kiegyensúlyozott évet várok, ahol mind a csapat, mind az autó és a mi versenyzői kvalitásunk is kellően összekovácsolva jelenik meg egy izgalmas bajnokságban. Keressük a lehetőséget az R4-essel való versenyzésre… S2000-essel valószínűleg nem fogunk menni, mert az nagyon rózsaszín lenne…
Elég mély gödörből kellett kimásznom ebben az évben, volt kudarc gazdagon, de higgadtan, kellő önuralommal és kitartó, kemény munkával már biztosan jó irányba haladunk! Örülök annak is, ha minden így marad és tudunk tovább menni ezen az úton, de nyilván keressük az új kihívásokat, normális, józan keretek között.