Keveset foglalkoztak kis hazánkban a rally-sport kapcsán a statisztikákkal, pedig nagyon sokféle következtetés és tapasztalat levonható csak az adatokra támaszkodva.
Ebben a témakörben szeretnénk a Rally OB 2. futamáról egy kis ízelítőt adni.

Mint minden statisztika ez is csak arra jó, hogy a kapott adatokat figyelembe véve megkeressük azokat a kivédhető és elkerülhető hibákat, ami miatt nem úgy sikerült a verseny, ahogy azt elképzeltük, nem jött az eredmény, nem állt össze a technika, bár látszólag mindent megtettünk ennek érdekében.

Talán legfontosabb kérdés - ami ezen a versenyen sokakban megfogalmazódott -, az hogy miért esett ki ennyi autó műszaki okok miatt.

Ez alkalommal megpróbálom a pályabejárás, felkészítés, szervizelés kérdéseit szem előtt tartva körbejárni a miskolci versenyt.
Kérem, hogy az általam megfogalmazott kérdéseket senki ne tekintse számonkérésnek, viszont elgondolkodni a lehetséges válaszokon szerintem érdemes....
szerintem...

A technika ördöge, minden versenyző rémálma, bár a rutinosabb pilóták ezt is a verseny részének tekintik, mondván: "benne van a pakliban".
Ez így is van, de nézzük mit mondanak a számok.
Az első szekcióban 14 páros volt kénytelen feladni a küzdelmet, többnyire műszaki okokra hivatkozva, pedig a gyorsasági össztáv a szekcióban mindössze 30 km volt.
Ez mindenképpen soknak tűnik, különösen egy aszfaltos futamon, jó-jó a burkolat minőségével voltak kisebb-nagyobb gondok, de erre fel lehetett, sőt fel is kellett készülni.
A szekció első gyorsasági szakaszán esett ki a 14-böl 8 autó, ez magyarázható az éjszakai esőtől, a fedett helyeken még sáros, nedves pályával is, de a legfőbb probléma valószínűleg a nem megfelelően felkészített, beállított autókkal volt.
A második és harmadik gyorsasági szakaszon, -a szervizpark előtt- újabb 6 autó adta fel a harcot.
Mennyi állt volna meg, ha a javítási lehetőség nem a harmadik gyorsasági céljától 600 méterre van?
Itt felmerül egy kérdés, mégpedig az, hogy aki több százezer (esetenként millió) forintot költ arra, hogy nevezzen, felkészüljön egy versenyre, az miért nem fektet nagyobb hangsúlyt a technika megfelelő felkészítésére, a pályaviszonyoknak megfelelő beállításokra?
Vagy ez a maximum, ami elvárható a felkészítést végző csapattól?
Talán rossz, vagy értékelhetetlen információval látták el a versenyzők a szerelőket?

A második szekcióban kísértetiesen megismétlődött az első kör és ismét Hernádvécse volt az a gyors, ahol a legtöbb autó kiesett és megsérült.
Itt térjünk vissza a pálya burkolatának állapotára, ami korántsem volt ideális, sőt.
A hernádvécsei gyorsnak volt egy igen rossz minőségű, "futómű gyilkos", vagy inkább a hajtásláncot nagyon igénybe vevő része, ami nem biztos, hogy egy aszfalt versenyen elfogadható, bár erre is fel lehetett készülni, mert már a pályabejáráson is ilyen volt.
Egy, az első körben már "élesben" lepróbált pályára a szervizparkban és "agyban" is sokkal jobban fel kellett volna készülni.

A második nap, (szombat) első gyorsasági szakasza újabb 7 páros számára jelentette a verseny végét.
Itt már nem feltétlenül a felkészítési hiányosságokban kell keresni az okokat, sokkal inkább a nem megfelelő pályaismeret, vagy az előző nap végén lévő "nagyszerviz" lehetséges hiányosságaira hívnám fel a figyelmet.

Az egész versenyt figyelembe véve is érdemes megnézni egy-egy versenyző szekciónkénti teljesítményét, sokat elárulhat arról, hogy mi is történt a szervizben.

Mit is értek a nem megfelelő pályaismeret alatt: a pályabejárások alkalmával sokszor beszélgettem versenyzőkkel, próbáltam információkat gyűjteni a pálya milyenségével kapcsolatban és azt tapasztaltam, hogy sok esetben kizárólag a kanyarívekről, a vonalvezetésről voltak használható hírek, néha arról, hogy itt, meg ott dobál, ráz, vagy gödrös.
Úgy gondolom, hogy a pályabejárás nem csak erről szól, nem elég ennyi információ, az autó megfelelő felkészítéséhez sokkal részletesebb, pontosabb adatokra van szükség.
Ideális esetben oda kell figyelni a bejárás alkalmával még nem látható, de feltételezhető változásokra, mint a lehetséges sárfelhordások, vízátfolyások bejelölésére, vagy a pálya fedett, nehezen száradó részeinek feltérképezésére is.
Figyelembe kell venni az emelkedők, lejtők arányát, az aszfalt minőségét és még sok-sok, itt nem részletezett, apróságnak tűnő dolgot is.

A visszalévő gyorsaságikon, már nem volt kiemelkedően magas a kiesettek száma, itt már mindenki sokkal jobban odafigyelt az elért, vagy ölébe hullott helyezésének megtartására.

Elgondolkodtató, hogy a 11 db WRC-ből, mindössze 5(!), a 16 db A8-as autóból csak 6 látta meg a céldobogót.

Milyen szisztéma alapján, mennyi pénzből, hogyan és kik készítik fel ezeket a méregdrága technikákat a magyar versenyekre?
Mire jó és mit ér a csillogó-villogó szervizbusz, a drága szerszámkészlet a kísérők serege, ha a két prominens (WRC,A8) kategória autóinak mindössze 40%-a ér célba?
Ezeket az autókat azzal a céllal fejlesztették, hogy a néha igen mostoha körülmények között is megbízhatóan üzemeljenek és eredményesek legyenek a világ bármely rally versenyén.
Márpedig, ha ez igaz, akkor elsősorban nem magában az autóban kell a hiba okát keresni.

A hazai rally-sport hihetetlenül erős, technikailag az egyik legjobb Európában, ha csak a benne rejlő lehetőségeket nézzük, de csak középszerű, az eredményeket is figyelembe véve, és itt nem feltétlenül az utóbbi évek magyar vonatkozású VB próbálkozásaira gondolok.

Ugye csak átmenetileg alkalmazható a régi mondás:
kívül fényes, belül férges?