Czakó Janek nevét a leginkább talán ifj. Ranga Laci nevével együtt ismerhetjük, hiszen szenzációs párost alkottak „valaha”. Most viszont bizonyára a komplett rallye2 mezőny is megtanulta ezt a nevet, hiszen a Baranya Kupán sikerült mindenkit maguk mögé utasítani. A kérdéseimre ezúttal a pilótának szegődött Janek válaszolgatott.

Baranya Kupán te vezettél egy versenyautót!
Hányadszor fordult ez elő, hogy pilótaként versenyeztél?
A nyár végi Mecsek Rallye2-vel együtt - ahol 4 km-t sikerült megtenni - hét alkalommal ültem a jobb oldal helyett a balon. De versenykörülményeken kívül több alkalom is volt. :-) Volt egy kupás Suzuki Swiftem, amit szinte utcai autóként használtam, városban nagyon lendületesen lehetett közlekedni vele, így sokat tanultam abban az időben.

Miért bújtál eddig az itiner mögé, ha a kormányt is ilyen jól tekered?
Nem bújtam el, de erre volt lehetőségem és maximálisan ki is elégített az elmúlt évek alatt. 2004 és 2006 között fantasztikus éveink voltak Ranga Lacival, ugyanakkor az idő múlásával már nem éreztem azt, amit korábban.
Nem vágyom, és nem is vágytam soha nagy elismerésre, de valahogy a navigátori szerep egy nem túl megbecsült „szakma”. Sokszor rosszul esik a navigátoroknak - remélem beszélhetek a többi navigátor nevében is - , hogy annyit sem érdemelnek, hogy a nevüket megemlítsék az összefoglalókban. Sok a munka a versenykiírás megjelenésétől a cél park fermé-be érkezésig. Amikor a pilóta már alszik, addig a navigátor másol és radíroz, átnézi az etapokat, kiszámolja a benzin mennyiséget, és sokszor nincs arányban ez a befektetett idő és energia az élvezeti faktorral. Főleg, ha a dolgos hétköznapok után érkezünk a versenyre.

De most tényleg: ellested a vezetés technikáját miközben az itinert olvasgattad másoknak, vagy valóban a véredben van?
Nagyon kicsi gyerek voltam, amikor apu ölében ülve már vezethettem. Hárman vagyunk testvérek, és én, mint legkisebb, megnyertem a középen ülés lehetőségét a hosszú családi utazások alkalmával. Amíg tőlem jobbra és balra is aludtak a tesók, addig én órákig a faterom bámultam, hogy hogyan is kell vezetni. „Kábé” ez történt a versenyautóban is.
Navigátorként nagyon könnyű ellesni bizonyos fogásokat, sőt igazából mindent meg lehet tanulni, ami ahhoz kell, hogy az alapok meglegyenek a vezetéshez. Egy ügyes kezű pilóta mellett könnyű megszokni a féktávokat, a kanyar tempót stb., sokszor meglepődtem, amikor Sasa leszabályzáson befeszegette a kanyarokba a Suzukit. De pl. egy gyengébb képességű mellett megtanulható, hogy mit nem kell csinálni… és mindezt más kárán! :-)
Nem mondom, hogy a véremben van, de azt hiszem, van technikai érzékem, rengeteg megfizethetetlen tapasztalatom Ranga Laci és Ollé Sanyi mellett, ami hatalmas segítség lehet. Mindenképp hátrányban van az, akinek nem adatott meg, hogy lemásolja a látottakat és magától kell, hogy rájöjjön a dolgokra. Mert nem biztos, hogy nehéz elfordítani a kormányt és padlón elfordulni egy kanyart, csak hát el kell hinni, hogy ez megvalósítható! Valamint azt is megtanultam, hogy néha azért könnyű okoskodni a jobb oldalról. :-)

Kazár Miki után szabadon, vagy te azért visszaülsz majd a jobb1-be?
Nincs komoly ambícióm már a navigáláshoz, de egy S2000-es autóban egy top pilóta mellett azért el tudnék képzelni egy évet. Ami még motiválna, az a VB szereplés, ahogyan most Friciék csinálják. Egy ilyen projektben szívesen részt vennék. Vagy például Ollé Sanyival pár IRC, vagy horvát bajnoki futamon. Most a vezetés egy újabb élményt nyújtott és sokat járok crossmotorozni, ami kielégíti a bennem lévő versenyszellemet. Szóval meg vagyok a jobb1 nélkül! :-)

Ki navigált neked? És miért ő? Eszedbe sem jutott, hogy a barátnőd is navigátor, vagy Marcsiban nem bízol azért annyira, hogy rábízd magad az autóban? :-)
Az állandó navigátorom a testvérem, Czakó Palkó. Ő elcserélhetetlen! Az eddig pilótaként teljesített versenyeken - egy kivételével - mindig együtt mentünk. Ő ad egy pluszt, nagyon bízik bennem, és ez nagyon jó érzés. Bár szerintem egy kicsit túl értékel. :-) Szerencsére még nem ment „igazi pilótával” versenyen, mert akkor könnyen összeomlana benne a rólam alkotott kép. :-)

Marcsival, aki a menyasszonyom (nehogy megsértődjön a barátnő tituluson:-)), már indultunk együtt az egyik Mikulás Rally-n, Ollé Sanyi egyik N-es Ignis-ével. Sikerült megnyerni a kategóriát, érdekes élmény volt. Teljesen elvonatkoztattunk attól, hogy egy pár vagyunk, és tök jól dolgoztunk együtt, de nem lenne egészséges dolog még ott is együtt lenni. Így is szinte a nap 24 órájában együtt vagyunk.

Miért ilyen csupasz fehér a versenyautótok? Nem volt otthon matrica, amivel teleragasztgassátok? Hűtőmágnest sem tudtál otthonról elcsenni, hogy kicsit jobb legyen a dizájn?) :-) Hol vannak a szponzoraitok???
Az autó Tóth Bálint tulajdona (volt), tőle kaptuk a remek lehetőséget, hogy indulni tudjunk a versenyen. (Amit ezúton is nagyon köszönünk!) És azt beszéltük, hogy az igazi versenyautó színe az fehér!
Igazából az összes szponzorunk rajta volt az autón!:-) A „minimális költségvetéshez minimális designt” elvhez ragaszkodtunk, persze azért volt ám koncepció a csapatban. A két Opel Astra teljesen egyforma lett. Nem láttuk értelmét annak, hogy egy alkalomra vagyonokat költsünk dekorra, főleg, hogy a szponzorok sem tolongnak az ajtónkban. Bezzeg régen a gazdagság szimbóluma volt egy-egy hófehér versenyautó! Nekünk tetszett és Duen is  megdicsérte a testvér Astrákat. Persze azt tudjuk, hogy nem fog egyik rally évkönyv borítójára sem rákerülni a kocsi, és hogy túl látványos fotókra sem számíthatunk. Sajnos a hűtőmágneseink is igazán rondák és olyan gyenge a mágnes rajtuk, hogy még a hűtőről is leesik, nem ám a zobáki dobálós részen az autóról! :-)

Hogyan értékelnéd ezt a győzelmet?
Szerencse, vagy kemény munka eredménye?
Nehéz az értékelés… de megpróbálom! Szóval, ha a nevezési listát nézem, akkor egyáltalán nem számítottam ilyen eredményre, kb. az ötödik-hatodik hely környékére saccoltam volna magunkat. Aztán a gépátvételen szembesültünk a dízel Astrával és a Kondor-Dara párossal, a Dékányék brutál hangú C2-jével… szóval romlottak az esélyeink! A mi autónk sokkal közelebb áll egy N/3-as autóhoz, mint egy A/7-eshez, ezért ekkor már hátrébb soroltuk magunkat.
Tóth Bálintnak és csapatának rengeteg munkája volt abban, hogy a két autó ott tudjon lenni a rajtnál.
Azt nem mondanám, hogy magára a pályabejárásra túl nagy hangsúlyt fektettünk, de becsületesen felkészültünk. Szóval, ha kemény nem is, de munkánk volt rendesen.
Szerencse? Ez a faktor állandó része a rallye-nak. Elvittünk egy lassítót, szerencsénk volt, hogy a hűtőnk egyben maradt. Sokszor megcsúsztunk, de megoldottuk. Kiestek előlünk Bálinték. Ez is, ha úgy vesszük szerencse. Persze elment a kedvünk egy kicsit az egésztől, amikor kiestek, mert nagyon szerettük volna együtt végigcsinálni a versenyt.
Ugyanakkor viszont próbáltunk gyorsan menni és szerintem sikerült is. Természetesen szem előtt tartva, hogy az autó nem a miénk, és elvileg már el van adva. Utólag már az esőnek is örülök, mert a csúszós körülményekhez valahogy jobban alkalmazkodtunk.
Összességében azt mondanám, hogy az eredmény nagyon jó, de semmiképp sem értékelem túl. Igazi következtetést egy teljes bajnokságban, nagyobb nevezőszám mellett futott év után vonnék le.

Lesz még ennek folytatása?
Ennek a „két fehér Astrás” dolognak sajnos nem, mert az autó közben elkelt. Az eddigi pályafutásom alatt nagyjából úgy alakultak a dolgok, hogy amelyik évben navigátorként nem futottam teljes évet, akkor tudtam időt, energiát és pici pénzt fordítani a Rally2-re. Bízom benne, hogy a jövőben lesz még lehetőségünk versenyezni. Ez a verseny most feltöltött mindkettőnket egy ideig, de ahogy ismerem magunkat, amint az élmények elhomályosodnak, rögtön elkezdünk majd tervezgetni. Persze ez is, mint minden, leginkább pénzkérdés.

Nekem nagyon hiányzik a régi, jó öreg, jól megszokott Ranga-Czakó páros, hogy minden egyes futamon láthassuk! Van még erre esély, hogy egy komplett bajnokságot ilyen formában versenyezzetek végig?
Ahogy már írtam, az S2000 és/vagy egy VB szereplés motivál, de persze Lacival szívesen nosztalgiáznék, kiváltképp ha S2000-ről vagy VB programról lenne szó.:) Laci, az öccse Peti, Palkó és én szinte 4 testvér vagyunk tízen akárhány éve. Mi szavak nélkül megértjük egymást. Ez nagyon fontos egy ilyen bizalmi kapcsolatban, ami a versenyautóban van. Szerintem mi tökéletesen tudunk együtt dolgozni, akármennyi idő marad ki. És mindig jó volt a hangulat. Olyan összhang van köztünk, ami eredményhez tud vezetni! Ha mi ketten egy autóban ülünk, gyorsabbak tudunk lenni, azonban jelen pillanatban nem nagy esélyt látok rá, hogy együtt versenyezzünk egy teljes évet. Laciék idén sem tudtak teljes évet menni, csak gondolom, hogy anyagi okai lehettek. De ilyen helyzetben, amikor minden forint számít, nagy anyagi hozzájárulás és szponzori kapcsolatok szükségesek navigátori oldalról is. Én ezt nem tudom vállalni és azt a kicsit, amit tudok, azt a Rally2-re és a motocross-ra költöm.

Köszönöm az interjút!
Én pedig köszönöm a lehetőséget!