Aki figyelmesen végigfutotta a nevezési listát, az már előre sejthette, hogy nagy csatára lehet majd számítani a Rally Liepäján. Volt egy Breenünk, egy Lappink, egy Bouffierünk, Kajetanowiczunk, Wiegandunk és napestig sorolhatnánk a jókezű pilótákat. Mert ugye ott voltak a hazai sztárok is, akikről aztán senki meg nem mondta, hogy mit fognak mutatni. Kivéve talán az ifjú Gryazint, aki sötét ló volt, nagy esélyekkel.

Szóval két napjuk volt az ERC élmenőinek arra, hogy eldöntsék, ki a jobb a szélsebes lett murván. Péntek este pont ezzel a tudattal tértek nyugovóra, a kvalifikáció és az ünnepélyes rajtceremónia után.

A kvalit mellesleg Sepp Wiegand nyerte Breen és Lappi előtt. Ő választott először, jókedvűen a kedvenc száma, a 7-es mellé tette fel a fotóját a falra. Ennek megfelelően hetediknek rajtolhatott szombaton. Az esélyesek mind magasabb számot választottak, hiszen tudták, hogy az elejének takarítani kell a pályát (rajtszámot az a 17 pilóta választhatott, amelyik ERC és FIA prioritással rendelkezett). A magyarok a shakedownon jól szerepeltek (ami nem került egy értékelésre a kvalifikációval), Csucsu a 10. lett, Hadik Andris a 12., Klausz Kristóf pedig a 29.

Szombat reggel valószínűleg csipatörölgetés közben többen a szívükhöz kaptak, hiszen Liepäja környékére lehullott a hó. Ráadásul farkasordító hideg volt, így nem meglepő, hogy meg is maradt mindenhol. Az a kellemetlen helyzet állt tehát elő, hogy a tréningen felírt itiner már csak iránymutatásra lett jó.

Az első 10 és fél kilométeres gyors többeknek maga volt a pokol. Azt tudni kell, hogy a teljes hétvégére elő volt írva, hogy kötelező jelleggel kell szöges gumit használni. A szokásos 380 darab szöggel, amelynek mindössze 7 mm-re látszik ki. Tehát ezzel a tudattal készült az élmezőny a rajtra. Az elsőként rajtoló Consani kerek egy percet kapott a szakaszgyőztes Bouffiertől, aki tartotta jó formáját a Monte óta. Meglepetésre a hazai pályán versenyző Gryazin lett a második, Lappi pedig harmadiknak jött le az Optibetről.

Érdekesség, hogy a szervezők az első szakasz mellett egy jégkorong pályát is "felállítottak", hogy a nézők egy téli kupán összemérhessék tudásukat.

Ami az elsőn nagyon jól ment, az a másodikon nagyon rosszul Bouffiernek. Francia barátunk ugyanis egy mosoly és egy integetés után a harmadik kanyarban besokallt és úgy megkoccantotta DS3 RRC-jének az elejét, hogy kisvártatva félre kellett állnia. A fránya hűtőn keletkezett lyuk nem engedte továbbmenni. Az egyik legnagyobb esélyes tehát rögtön az elején búcsúzott. A kis tejfelesszájú orosz fiú, Gryazin pedig tönkreverte a mezőnyt. Ezzel pedig ellépett a többiektől. Jött is a remote szerviz, ahol néhányan beprogramozták a rakéta üzemmódot.

Akár hiszik, akár nem, a harmadik gyorsasági abszolút értékelésének 3., 4. és 5. pozíciójában első kerék meghajtású autó ért célba. Még egyszer mondom, első kerék meghajtású! ERC-futamon! Északon tudnak valamit ezek a fiúk, ugyanis egy lett páros és két norvég duó parádézott ekkorát. Halkan jegyzem meg, hogy az átlagsebességük valamivel 100 km/h fölött volt. A bátorság nagy erény ott is. Az elejében sokan érezték félelmetesnek a pályákat és sokat panaszkodtak a tapadásra is.

A napot végig vezette Gryazin, egészen az utolsó gyorsig, ahol Lappi villantott egyet és az élre állt. Ekkor még mindhárom magyar egység versenyben volt. Bár Csucsuék már begyűjtöttek 1:40 másodperc büntetést, amivel elszálltak az esélyeik egy esetleges jó eredményre.

Másnap minden maradt a régiben, talán kevesebb hó volt a pályákon. Gryazin az első gyorson rögtön visszavette a vezetést, de ezt követően Lappi nem kegyelmezett.

Eszeveszett száguldásba kezdett és még néha panaszkodni is volt ideje megforgásra és arra, hogy nem érzi 100%-osnak magát...csak 90-nek. A futamot végül magabiztosan nyerte. Kettővel hátrébb Kajto és Breen egy darabig csatázott egymással a harmadik helyért, aztán ők is belátták, hogy jobb a békesség. Így a lengyel nagyvonalúan előre engedte a 207 S2000-t búcsúztató Breent (legközelebb egy R5-ös 208-assal fog menni az Akropoliszon), aki a sajtótájékoztatón tréfásan megjegyezte, hogy megkapja az autót, mert a szerződésben beleírta ezt az opciót az apróbetűsbe.

 

Nagy fába vágja a fejszéjét, aki Lettországban ebben a kategóriában akar tündökölni. Voltak itt litvánok, lettek, oroszok, észtek, magyarok. Mintha egy 80-as évekbeli BBK-futamon indult volna az ember. Ráadásul ezek a fiúk úgy terelgették az EVO-kat, mint annak idején apáik a VFTS-eket.
Külön ki kell emelni bizonyos Siim Plangit, aki úgy néz ki, mint egy jól lakott napközis, de úgy megy mint a meszes. Ugyan kizárták a srácot, mert az ébresztő kibabrált vele és kikéste az idejét, de a hetedik szakaszon abszolút időt ment, a nyolcadikon pedig másodikat. Rá érdemes lesz odafigyelni.
Vorobjovszról nem is beszélve, a lett fiú a második napon talált magára. A kilencedik szakasztól mindig egy helyezéssel ment jobbat abszolútban (8.-7.-6.-5.). Volt egy Svilisünk, aki stabilan a 10-ben autózott, végül ő is kiesett. Egy szó, mint száz vannak tehetségek.

A magyarok is remekül helyt álltak, amíg versenyben voltak, végül egy tempós bal kanyar (Csucsu) és egy kigyulladt motor (Hadik) állította meg őket. Végül Vorobjovsz nyert, a három keréken is szélvészgyors Pushkar lett a második, míg az orosz Travnyikov ért be harmadikként.

 

Idén a kétkerekes kupát kicsit háttérbe szorítva jönnek a juniorok. A Junior kupa egy kiváló kezdeményezés, hiszen nagyon komoly tehetségek kerültek elő. A győztes Jan Cerny többször is ment top10-es időt és végül az abszolút 10. helyen végzett. Az ezüstös Immonen sem kímélte a C2-esét, ő is ment a legjobb tízben, de leginkább a 10 környékén. A harmadik helyezett norvég, Petter Kristiansen és a svéd Olsson sem spórolt sokat. Ők azok, akik a célt is meglátták. De voltak rajtuk kívül is gyors pilóták. Ráadásul látványosan is mennek, többnyire R2-es autókkal.

A Liepäja-rali egy nagyon jó hangulatú verseny volt, nagy tempó, elképesztő látvány és sok borulás (mindössze 34 páros fejezte be a versenyt az 57-ből) jellemezte. A sok baleset ellenére egyetlen perc csúszás nem volt és személyi sérülés sem történt. A parázs csatákért mindegyik pilóta hálás volt, ha tehetik, szívesen jönnek vissza jövőre is.