A Turán Frigyes – Zsiros Gábor páros szinte a verseny végéig küzdött az abszolút első helyezésért a Mecsek Rallye-n, de a csatát a második helyen zárták. Ez is előkelő eredmény, sok pontot bezsebeltek, amelyről ezúttal a navigátorral, Zsiros Gabival beszélgettem.

Milyennek láttad a jobb oldalról a Mecsek Rallye-t?
Nagyon vártuk a bükfürdői után ezt a jó kis aszfaltos versenyt, hiszen Bükfürdőn a végsebességünk miatt nem kedveztek nekünk a pályák, bár itt is voltak olyan szakaszok, ahol leszabályozáson közlekedtünk, és a 171 km/h-s végsebességünk miatt megint csak hátrányban voltunk a többiekkel szemben. Próbáltuk ezt bátorsággal pótolni, és azt hiszem, hogy a második nap feléig igazi adok-kapok volt köztünk és Norbiék között.
Az első gyorsra úgy készültünk fel, hogy tudtuk, ez nedvesebb-vizesebb útfelület lesz, felpuhítottuk az autót és intermédia gumikat tettünk fel, arra taktikázva, hogy megpróbálunk „kicsit bekezdeni”. Ez sikerült is, hiszen Norbiéknak adtunk 12-t, de a második pálya már szárazabb volt, ami egy keményebb autót, vagy más gumit igényelt volna, így ott visszakaptunk 9-et.

Mit hozott a folytatás?
A másik napon újra adok-kapok kezdődött, ami a mi szemszögünkből nézve inkább „kapok” volt. Az utolsó kör előtt az égre tekintve azt láttuk, hogy felhős, de néha előbújik a nap, az első pályában nem voltunk biztosak, hogy mennyire száradhatott fel a keskeny rész az erdő alatt, és az ominózus tavalyi balesetünk helyszíne előtt pár kanyarral eléggé leúsztunk az útról, de szerencsére Frici még össze tudta szedni, és nem az árokban kötöttünk ki. Markko Martin is annyit mondott, hogyha biztonságosat akarunk autózni, akkor a 20-as gumi az biztonságos, de a 30-assal gyorsabban lehet menni. Gondolkodtunk rajta, és az előző körben Orfűn is alig kaptunk és úgy véltük, ha csak a futóművet keményítjük vissza, és rugót cserélünk, akkor ugyanezzel a gumival talán tudunk gyorsulni. Sajnos ez nem igazolódott be, melegedett az idő, melegedett az aszfalt is. Az első gyorson még nem is kaptunk sokat (1,9-et), a második - orfűin -, ahol mi 120 %-on jöttünk le, és Frici is mondta, hogy párszor nem is érezte, hová fogunk érkezni, ott egy picit túl is vállaltuk magunkat, ennek ellenére 12,5-t kaptunk Norbitól, és azt hiszem, hogy itt eldőlt a helyezésünk. Mögöttünk Duduék sokra voltak, így az utolsó gyorsot mi már nem teljes erőbedobással teljesítettük, mert a második helyet és az érte járó pontokat próbáltuk megtartani.

Hogyan értékelitek?
Kicsit csalódottak vagyunk, és nem azért mert másodikak lettünk, hanem azért, mert elveszítettünk egy csatát Norbival szemben, akinek ezúton is gratulálunk, mert egész hétvégén - egy korlátnak menést leszámítva - hibátlanul autózott. A végsebességünk még mindig kevés volt, többször mentünk leszabályozáson... ez az autó ennyit tud végsebességre, ez a homológ áttétel hozzá, a Skodához is 182-es végáttétel van, ami azért 11 km/h-val több, mint a miénk, és valószínűleg ez is sokat számít. Ha a gumiválasztás jobban sikerült volna, és mi is 30-as gumival mentünk volna ki, akkor szerintem lett volna keresnivalónk, a végsebességbeli hátrányunk ellenére is. Örülünk ennek is, és próbálunk teljes erővel készülni Veszprémre. A csapattól ismét egy nagyon jó autót kaptunk, zökkenőmentes volt a verseny, semmilyen problémája nem volt a Fordnak, mert ez Ford! Köszönjük szépen a szurkolóknak is, nagyon jó érzés volt, nagyon sokan integettek, kiabáltak, és jó volt magyar közönség előtt menni, ráadásul Fricinek is az egyik kedvenc versenye ez. Jó érzés volt itt versenyezni újra! Reméljük, hogy Veszprémben tudunk gyorsulni, és ott nem lesznek ekkora végsebességek, és az autók futóművei közti különbségek jobban ki fognak jönni.

Ha már a szurkolókat említed… hogyan élitek meg, hogy egy szervizparkban talán Markko Martint többen nézik meg, mint Fricit vagy téged? :-)
Ezt el kell fogadni, mivel Markko Martin azért elég sok mindent letett az asztalra a világbajnokság keretein belül. Ő nagyon jól kezeli ezt a dolgot, mert például a teszten kb. tizenötször rángattam ki a kamionból és kértem, hogy „plíz, egy fotót!” és megint... és megint... Ő pedig mind a 15 alkalommal mosolyogva fogadta azokat az embereket, akik kíváncsiak voltak rá. Voltak olyan srácok, akik ott fontolgatták, már negyed órája jöttek-mentek, láttam, hogy szeretnének valamit, és egyszer csak odajöttek, hogy nem tudnám-e Markko-t kihívni egy fotó erejéig. Dehogynem, szóljatok! Ez ugyanolyan volt, mikor én találkoztam vele először, kinn Észtországban az első tesztünkön, mondtam is neki, hogy ne haragudjon, de most csak nézni fogom egy darabig, mert csak tévében láttam egész eddig. :-) Mosolygott, de azt hiszem, hogy ő hozzászokott ezekhez a dolgokhoz. Mi is nagyon örülünk, hogy velük együtt dolgozhatunk, és persze, természetesen jó érzés, ha valaki odajön csak azért, hogy Markko-t lássa, akkor már nem csak őt látja, hanem bennünket is. Nekünk csak egy pluszt hoz a konyhára, mert aki Markko-val fotózkodik, az az autónk előtt van! :-)

Kicsit még kanyarodjunk vissza a Mecsekre, ahol majdnem kikéstetek?
Ez egy nagyon kellemetlen dolog számomra, hiába jártam meg a VB-t és indultam az IRC számos futamán, soha életemben nem követtem még el olyan hibát, hogy beíróból (vagy bárhonnan) számolás miatt, vagy magam miatt kikéstünk volna. Általában mikor leérünk a gyorsaságiról, kiadom a menetlevelet és én már elkezdem számolni az etapidőt, addig még a sisakomat sem veszem le, amíg az „irodát” rendbe nem rakom, és itt a gyűjtő előtt elnéztem valamit... nem tudom, hogy a fáradtság miatt, vagy megzavartak, teljesen mindegy, nincs mentségem. Elszámoltam és nem is akármennyivel, hanem 20 perccel az érkezési időnket! Én vidáman beszélgettem, Frici interjút adott és egyszer csak a mögöttünk állók, Kertész Krisztián, és Igor szólt, hogy „Gabi, nem kell mennetek?” Ránéztem az órára... 36 volt! Abban a pillanatban előkaptam a zsebemből a menetlevelet, ránéztem, és egyből bevillant, hogy az 54 és az 50 az nem 04! Úgyhogy Marci kisfiamtól, aki most lesz ötödikes, vennem kell pár számtanleckét összeadásból azt hiszem. :-) Fricit elrángattam a tévésektől, pont egy interjút adott, üvöltöttem, hogy rögtön üljön be, és beértünk! Nagyon-nagyon sportszerű volt a srácoktól és ezúton is nagyon-nagyon köszönöm nekik! Ha nem szólnak, és csak akkor veszem észre a hibát, mikor Norbiék bemennek, akkor kaptuk volna a 10 másodperces büntetést érte, és ez eldöntötte volna a meccset! A céldobogó után elvittek minket bontásra, és ott volt Igornak egy mondata, hogy „nehogy már a beíróban dőljön el a verseny!”. És azt hiszem, hogy ez is azt idézte, hogy kezd visszajönni az a régi hangulat, ami még a '90-es években uralkodott, hogy „a pályán dőljenek el a dolgok”. A WRC-s időszakban kezdődtek az áskálódások és a személyes dolgok egymás ellen, amivel próbálták egymást kizökkenteni... Ezúton is tényleg nagyon köszönöm Kertész Krisztiánnak és Igor Bacigálnak is ezt a hozzáállást, ezt a sportszerű viselkedést!   

a csapat támogatói :