Nekivágtak Franciaországnak Krózser Menyáék, és míg őket a táj nyűgözte le, a teljesítményüket a franciák csodálták. Eredményesen szerepeltek a Rally du Varon, hiszen a közel negyven fős kategóriában a negyedik hely megszerzése nem lehetett a véletlen műve. Ezúttal nem csupán a pilótával beszélgettem az élményekről, a csapat néhány más tagja is megszólalt, de kezdjük azért mégis Menyával!

Rally du Var! Miért pont ez?
Tudni kell erről, hogy ez a francia aszfaltbajnokság utolsó futama, de egyben egy meghívásos verseny is, hiszen a Citroen Sport erre a helyszínre invitálja meg a márkával Európában versenyző párosokat. Így indult ez a történet, ha már hívnak, ki kellene menni! :-)

És megérte kimenni?
Nagyon! Eleve jól indult, hiszen sok segítséget kaptunk a Citroentől, majd a versenyen nem csupán eredményesen szerepeltünk, de nagyon-nagyon jól is éreztük magunkat. A futam önmagában szuper volt, bár a szervezés kicsit érdekes volt számunkra, akklimatizálódnunk kellett a dolgokhoz. Nem nagyon volt angol nyelvű kommunikáció, így ez kicsit nehezítette a dolgunkat. A pályák viszont szenzációsak, kanyar-kanyar hátán tipikusan a francia aszfalton, ami nem feltétlenül a jó minőséget jelenti, sokkal inkább a változatosságot. A pályákról egyedül a hosszú egyenesek hiányoztak, amihez itthon hozzá vagyunk szokva. Itt kétszer írtunk „150 egyenes”-t az egész itinerbe, így ilyen szempontból nagyon nehéz volt ez a verseny. Nem csak a pályák minősége volt változatos, de az időjárási körülmények is, mert bár nem mentünk több ezres magasságba – még ha néha úgy is éreztük – de a hegygerinc egyik oldalán köd volt, a másikon már sütött a nap, ahol pedig nem, ott nedves volt a pálya…
Rengeteg élménnyel tértünk haza, nagyon sokat lehetne mesélni minderről, mint például, hogy a shakedown-on a Ford gyári csapatától 10 méterre szervizeltünk, így töltöttük el a napot... Na és a környezet…! Már a szervizpark is egy csodás helyen volt, a rajt-cél dobogó lenn a tengerparton… A Citroen mérnökei minden szervizben vártak minket, és tőlük is plusz segítséget kaptunk. Jó volt minden!

Hogyan sikerült a szereplés?
Nagyon jól, mert közel negyven elrajtoló R2-esből mi a negyedik helyen végeztünk. Nyertünk gyorsaságit is, és felvettük a kesztyűt a francia élmezőnnyel! Az első napon voltak problémáink, mint például, rögtön az első gyors rajtjában elromlott a navigátor lámpa az egész gyorsot a mobiltelefonommal navigálta végig Gyuri, nem láttam rendesen, nem volt jó a lámpasorunk, ill. amire nem gondoltunk, hogy gondot okoz a sötétebb fólia a szélvédőn. Itt nagyon sok szűk kanyar volt, nem láttam ki, óvatoskodni kellett, hogy ne menjünk neki a szikláknak, ne menjünk le az útról... Ez kicsit hátráltatott, valamint volt egy lassú defektünk, egy korai érkezésünk, amivel több mint 1 percet összeszedtünk pénteken a négy gyorsasági alatt. Meg kell köszönjük Papp Leventének és szervízcsapatnak, hogy egy ilyen kitűnően felkészített versenyautót biztosítottunk számunkra!

Hogyan teljesítettek a magyarok?
Szerintem mindenki nagyon-nagyon jól szerepelt, jó hangulatban versenyeztünk. Néztek is ránk - magyarokra - hogy milyen jól megyünk! :-)

Mennyire vagy elégedett a 4. helyezéssel? Így álltál oda, vagy...?
Igazából, ha megnézzük azt, hogy a honfitársaink hogyan szoktak szerepelni hasonló külföldi futamokon - mondjuk egy San Remo Rallye-n - akkor azt látjuk, hogy kategóriában kilométerenként 3 másodpercet általában megkapnak az azonos autóktól. Mi most itt nem kaptunk és ez volt a legnagyobb dolog ebben!  Volt egy olyan gyorsasági szakasz, ami elég extrém körülmények közt zajlott, sáros volt, tele lyukakkal, gödrökkel… mi pedig megnyertük ezt, ráadásul úgy, hogy a mögöttünk másodikként befutó franciáknak 24 másodpercet adtunk a 30 km-en.

Ha leszámítjuk a galibákat, akkor az első helyért is tudtunk volna versenyezni, pedig nagyon sok helyi pilóta volt ott Citroenekkel is. Elégedett vagyok, mert tényleg egy nagyon nehéz versenyt teljesítettünk. Az autó most lett összerakva, problémamentesen tudtunk végigmenni, aminek szintén nagyon örülök. A verseny előtt nem gondoltunk azért ilyen eredményre, mindnyájan úgy véltük, ha a 40-ből az első 10-be beleférünk, már azzal elégedettek lehetünk. Hétféle gyorsasági volt, amiből kettő több mint 30 kilométer volt, és tényleg kanyar-kanyar hátán, többnyire olyan útszélességgel, ahol két autó nem fér el egymás mellett, és mindez kövekkel, sziklákkal, szakadékokkal társítva. Tényleg minden megtalálható volt! Nagyon örülök, hogy ide eljutottunk, mert nagyon sokat fejlődtünk ezen a versenyen!

Az IRC futamokat követően is vérszemet kaptál a külföldi mezőnyt illetően... mi lesz a folytatás?
Valóban nagyon megtetszettek ezek a rendezvények, és ez a verseny most még jobban megerősített abban, hogy menni kell világot látni, nem szabad leragadni a magyar pályáknál, hiszen ez is valami hihetetlen élményt és tapasztalatot adott! A környező országok közül talán mi magyarok voltunk a leggyorsabbak, és még a lengyel bajnok is csak nézett, hogy Bessenyey Zoli és mi is milyen időket futunk. Nagyon jó fejek voltak és viccesen meg is jegyezték, hogy már inkább nem is tárgyalnak velünk. Jó érzés volt, és ne feledjük, hogy a lengyel pilóták is nagyon gyorsak!

Szóval? Mi lesz a következő?
Egyelőre dolgozunk, hogy ilyen versenyekre eljussunk, de nagyon nehéz a mai világban bármit is kijelenteni a jövőre vonatkozóan... meglátjuk! Nyilvánvalóan szeretnénk a magyar versenyeken is rajthoz állni, de IRC futamokon szeretnénk inkább indulni... és erre a Var Rallye-ra mindenképp vissza szeretnénk térni!

Menyának ezúttal (is) Papp Gyuri diktálta az itinert, de hogy mennyire volt ez nehéz a „kanyar-kanyar-hátán” pályákon, és ő hogyan látta a francia szereplést, arról vele beszélgettem.

Milyen volt navigátor szemmel nézve?
Menyát már régóta ismerem, jól megértjük egymást, és a Barum, ill. Mecsek után most újra egy autóban versenyeztünk. Jó volt a hangulat ezúttal is, minden rendben volt. Nyilván ezek a pályák sokkal több koncentrációt igényelnek részemről is, és nem csupán a pályafelírás során, hanem a versenyen való közreműködésnél is. Nem csak vissza kellett adni a kapott információkat, de el kellett találni a ritmust is, mert nagyon könnyű volt az autóval beesni, mint ahogyan azt mások be is mutatták. Nincsenek ilyen jellegű magyar pályák, nem lehet mihez viszonyítani…

Mint ahogyan Menya már elmondta, az első nap voltak problémáink, de aztán próbáltuk úgy folytatni, mintha újrakezdődött volna a versenyzés, és azon a két napon tudtuk is hozni az eredményeket. Kétszer nyertünk gyorsaságit, nagyon jó időket autóztunk, amit a franciák nem is nagyon értettek! :-)

A verseny szervezésében azért akadtak hiányosságok, voltak zavaró tényezők, mint például hogy a beíróban nem találtunk órát, vagy hogy az itinert nem kiadni kellett az ablakon, hanem oda kellett sétálnom a furgonhoz, amiben ültek és oda beadni. Aztán jöhetett a nagy kapkodás, mert volt 3 percünk felkészülni, ami - a HANS-okkal ezekben az autókban - eléggé rövidnek bizonyult. Mindig egy felfokozott állapot volt az elindulás, kicsit kapkodás... ők meg ültek ott nyugodtan :-) Furcsa volt ez számomra, ilyennel eddig még nem találkoztam, de nyilván ez volt a helyi specialitás. :-)

Összességében azt tudom mondani, hogy egy nagyon jó verseny volt, amire nagyon komolyan kellett felkészülni, oda kellett figyelni a pályabejáráson, mert ha nem vette komolyan az ember, akkor nagyon csúnyán el lehetett vérezni.

Mi tetszett a legjobban?
Az, hogy a kategóriánkban 40 autóval kellett megküzdeni! Nagyon jó érzés, ha 40 páros közül ott tudsz lenni az elejében, és ráadásul olyan emberek között, akik azon a helyen élnek, azokon a pályákon versenyeznek nap, mint nap! Ez egy nagyon jó érzés!
Jó volt a hangulat, megérte nagyon kimenni! Az egész csapat helytállt! Menyával a Barum Rally-n is együtt mentünk, és ő talán ott szembesült először a külföldi „szokásokkal”, hogy ha kettőt-hármat mehetsz a gyorsaságin, akkor mennyivel másként kell odatenni magad, hogy felírd a pályát. Ez volt most a második húzósabb külföldi versenye, és nagyon gyorsan alkalmazkodott ehhez az egészhez, mint ahogyan gyorsan és jól alkalmazkodtunk egymáshoz is. És ennek meg is lett az eredménye! A magyar pályákon szerzett tapasztalatainkat is tudtuk kamatoztatni, hiszen a rossz minőségű utakon, a sáros-gödrös pályán kiemelkedő teljesítményt nyújtott Menya. Át lehet vinni a hazai tapasztalatokat is külföldre, mint ahogyan fordítva is igaz, és ezért érdemes sokféle pályafelületen menni és nem csak az unalomig ismert Egerbaktán.

Fodor Gézával – a csapatvezetővel – leginkább arról beszélgettünk, hogy vajon ő hogyan látta a külföldi futamot, ill. azt, hogy Menya mennyire szokott hozzá így elsőre az új autóhoz?

Kívülről figyelted az eseményeket, mégis benne voltál ebben az egész „történetben”, mit tudnál mesélni?
Én is abszolút pozitívan tudom értékelni az egész versenyt. Menyáék egy remek helyezéssel zártak, az autó tökéletesen működött, még egy fékbetétet sem kellett kicserélni, a csapat is kitűnően végezte a feladatokat. Mindenképpen más volt ez, mint egy hazai bajnoki vagy akár egy IRC futam, már csak azért is, mert 38 páros indult a kategóriában, emiatt is jóval nagyobb harc volt várható. Be kell valljam, hogy belül titkon bíztam Menyáékban hogy az 1-5 között végeznek, hiszen nem is segítenék, ha nem hinnék Bennük, de arra azért nem számítottam, hogy ennyire fel tudjuk venni a kesztyűt a franciákkal és gyorsokat tudunk nyerni!
A verseny egy csodálatos környezetben zajlott, remek pályákon! Hogy mi tetszett legjobban? Maga a verseny légköre, az emberek, a táj, a tenger!

Hogyan állta meg Menya a helyét az új dolgokat tekintve?
Bár az idei évet nem Papp Gyurival az oldalán teljesítette a magyar bajnokságban, mégsem volt új mellette, hiszen 2005-2006-ban is mentek már együtt és idén a Barumot és a Mecseket is együtt versenyezték végig. Az autó sem volt teljesen ismeretlen számunkra, hiszen 2008-ban egy hasonló C2R2-vel már versenyeztünk, bár az nem Max volt. Ez egy sokkal jobb autó mint a „normál” C2. Szerintem hamar megszokta az új kocsit, az első napi rosszabb eredmények sem ennek tudhatóak be. Külföldön nem divat a beírózás, de Menya nagyon szereti ha ott vagyunk és várja a reakcióimat a gyors eredményeire mert az azonnal leolvasható Rólam. Nyílván az első napon a gondok ellenére is el voltam kenődve kicsit, de második és harmadik napon különösen mikor szakaszokat nyert még nem is tudta az idejét, de már látta rajtam, hogy kiemelkedőt autózott! Most már lassan elhiszi, hogy Én ezt legalább annyira élvezem mintha bent ülnék. Nagyon sokan kérdezik miért nem navigálok? Mert sajnos nem tudok annyi szabadidőt elvenni a családtól és a vállalkozástól, hogy maximálisan fel tudjak készülni a versenyekre és azokat végig csináljam.  

Milyen terveitek vannak a jövő évvel kapcsolatban?
A Mecsek Rally céljáig erről nem beszéltünk babonából, ám ott hihetetlen de egyöntetűen Mindenki azt mondta, hogy az IRC sorozatban kellene versenyeznünk! Azóta azon dolgozunk, hogy egy 6-8 futamos IRC programot tudjunk össszerakni.

Markovics Gyuri is fontos szerepet tölt be a csapat életében, így természetesen ő sem maradhatott ki a beszélgetésből!

Kezdjük talán azzal, hogy milyen feladatot is látsz el a csapatnál?
Bár nem mérnök a szakmám – hiszen közgazdász vagyok – az autókhoz onnan értek, hogy sok éven keresztül versenyeztem, van tapasztalatom mindenféle meghajtású autóban. Az évek során úgy alakult, és azt vettem észre, hogy leginkább az autók futómű-dinamikájához, futómű-geometriájához értek. Az autó jellegéből és a pilóta vezetési stílusából adódóan más-más beállítás szükséges a jó teljesítményhez, én pedig 6 évvel ezelőtt kezdtem azzal foglalkozni, hogy másnak tudjak segíteni úgy, hogy nem én ülök a kormányhoz. A jobb oldalról figyelem meg az autó mozgásait, mert egy teszten nem mindig lehet megvalósítani, hogy én fogjam a kormányt, így pedig nehéz, hiszen a kormányon érezhető a legjobban az, mi is történik a kocsival.
Menyáékkal is ezért vágtam neki, hogy az adott versenyhez, az adott felszerelésekhez (gátló, stabilizátor, rugó, stb.) megtaláljuk a kocsinak arra a versenyre a legjobb beállítását.

Menya mennyire gyorsan tudott alkalmazkodni az új autóhoz?
Az átlagos pilótáktól gyorsabban, bár a fékkel és gumival 2-3 körig bizalmatlan, fokozatosan tapasztalja meg az autó határait. Lehet, más bátrabban kezd, de én ezt így jónak értékelem. Óvatosan kezd, de amint érzékeli, hogy jól működik a gumi, a fék, akkor már határozottan, bátran megy tovább. És mindez gyorsan lezajlik nála, hiszen a teszten 15 kilométerből ott tartottunk, hogy már csak finombeállításokkal kellett foglalkozni.

Mennyire sikerült jól beállítani a kocsit?
A tökéletes beállítás titka, hogy egy jól felkészített autót kapjunk hozzá. Abszolút jól működött ez is a csapatnál, hiszen Papp Leviék kiválóan dolgoztak, egy precízen felkészített versenyautót szolgáltattak a versenyre, így a teszten 90 %-osra, majd a versenyen egy icipici módosítással 100 %-osra sikerült. A pilóta is mosolygott, és én is megnéztem egy-két helyen a kocsi a mozgását és valóban jól sikerült. Nem csak saját megítélésünk ez, hiszen az időeredmények is ezt mutatták, mert ahol nem volt olyan jó minőségű a pálya, vagy nedvesebb volt, ott nagyon fontos volt, hogy hogyan működik az autó futóműve, és Menya ezeken kiemelkedő időket tudott menni.

Milyennek látod Menya teljesítményét?
Röviden? Fantasztikusnak! Olyan pályákról beszélünk, amelyek nagyon-nagyon változatosak, sok-sok becsapós kanyarral, eleve keskeny utakkal. A tévében láthattuk már, hogy a franciák hogyan tartják a fejüket és mennyire - szabályosan kidülledt szemmel - figyelik az utat, de ez a vezetési stílus itt tényleg kell! Nagyon fontos, hogy a kanyar legkisebb hajlatára is reagáljon a pilóta. Menya nagyon jól megoldotta a feladatot, nagyon jó időket futott, ráadásul úgy, hogy egyáltalán nem volt helyismerete. Mindannyian úgy gondoljuk, hogy nagyon elégedett lehet magával, mert a helyieket meg tudta verni ilyen gyorsaságikon!

a csapat támogatói: