Azt mondják, hogy a biciklizést nem lehet elfelejteni. De vajon mi újság a zsigulizással? A Baranya Kupa All Stars kategóriájának keretében megnézhettük, vajon hogyan terelgetik a hátsókerekes járműveket a „régi” nagy legendák, Balázs Öcsi pedig ezúttal arról nyilatkozik, ő hogyan látta belülről ezt az egészet, tudta-e úgy tekergetni a kormányt, mint régen.

Hogyan jött ez a lehetőség, hogy a Baranya Kupán egy új kategóriában „léphessetek fel”?
Markó Tibiék találták ki ezt, és én vele még a Veszprém Rallye alatt beszélgettem erről. Tetszett az ötlet, és rögtön mondtam is, hogyha ez valóban megvalósul, akkor én szeretnék ebben részt venni. Később szólt, hogy itt a lehetőség, lesz ilyen kategória, én pedig megpróbáltam autót szerezni a produkcióhoz, de sajnos ez nem jött össze.
Más megoldást kellett találnunk, ami egy igazi koprodukció volt! Nagyon-nagyon sok mindenkitől származott az autó, amivel a versenyen rajthoz tudtam állni. Szigeti Lackóé volt a karosszéria, Németh Lackótól béreltem a motort (abból az autóból, amit ő előtte pár héttel a Vác Rallye-n tört össze, így voltak is problémák, karburátort kellett cserélni, de ezt Bodnár doktorúr orvosolta). Molnár Patriktól kaptuk a hátsó hidat, az egyik barátomtól a váltót, Bardóczi Ádám adta kölcsön a lengéscsillapítókat, Szaniszló Dávid Csipesz a kormányt, a felniket és a váltókart. Bodnár Attilától kaptam még egy ülést és egy váltótartóbakot, bratyó (Pogonyi Tamás) pedig csinált még bele pár alkatrészt, hogy valamennyire működőképes legyen ez az autó, ami a végére már nagyjából sikerült is, bár nem volt azért 100 %-os, a lényeg,  hogy lehetett vele menni. A Lackótól kapott autót teljesen szét kellett szedni, és ezeket mind beleépíteni, így Lackónak, Csipesznek és a többieknek is nagyon köszönöm, hogy el tudtam indulni!

És honnét szereztél navigátort?
Pataki Lászlót (Szunyit) már nagyon-nagyon régóta ismerem, ő egy régi rajongó, így ismerkedtünk meg, és barátok lettünk. Nagyon sokat segített nekünk mindig a pécsi versenyeken, ott aludtunk náluk, etettek-itattak, mindenben segítettek és ez a mai napig így van. Pont a verseny előtt pár héttel beszélgettünk, akkor mondogatta, hogy ő úgy navigálna már egyet valakinek valami versenyen, és ekkor jött az ötlet, hogy én meg lehet indulni fogok, mondtam neki, hogy akkor menjünk együtt, így jött létre most ez a párosítás.

Markó Tibi mit kért tőletek a verseny előtt?
Semmi különöset, csak annyit mondott, hogy úgy autózzunk, hogy jól érezzük magunkat közben!

Sikerült?
Nekem nem igazán úgy, ahogyan én azt szerettem volna. Nagyon szúrta a hátamat a kormány, még a második nap elején is! :-) A kocsival is voltak problémák, állandóan behebegett a sok féktáv után és a kanyarokban is, de ezt a szervizparkban próbálták orvosolni a fiúk, és már nem sok híja volt a jóhoz, de még a végére sem lett az igazi. A fékkel voltak problémáim, olyan hosszú fékutakat hagytam, mint a vonatfütty! :-) A régi autózásomhoz képest most még az 50 %-ot sem értem el szerintem. Nem mondom, a vége felé egy-két kanyart már sikerült lefűzni, de a régi versenyzésemhez képest nagyon távol volt ez!

Izgultál?
Izgulni egyáltalán nem izgultam, talán csak az elején egy kicsit. Sokkal jobban nyomasztott az, hogy nem tudok úgy menni, ahogyan szeretnék!

Volt egy kisebb kalandotok is az „ötös üzemnél”. Mi történt?
5. sebességi fokozatban érkeztünk, nagyon letettem tőre, kidobott az út és már jöttek szembe a fák! Komolyan megijedtem, mert már én is kiabáltam! :-) Aztán szerencsére a jóisten visszatett az útra, pedig én már tényleg kinéztem a fámat, hogy melyiknek fogok nekimenni… de aztán mégis elkanyarodott…

Belejöttél a végére, jól láttuk?
Igen, a vége már jobb volt, körről körre javult az autó is, és én is kezdtem bele-belelendülni, a végén már tudtunk egy-két jobb kanyarvételt produkálni, az már nekem is tetszett!

Lesz ennek folytatása?
Biztos! Amíg lesz Zsiguli, addig biztos lesz folytatás is! Csak az a kérdés, hogy vajon mikor? :-)

Ha nem zsigulizol, a szervizparkban szoktunk látni Balogh Jani autója körül. Most a versenyzésed mellett jutott időd Janiékra is?
Amikor mi az időellenőrzőhöz értünk a szervizpark előtt, akkor Jancsiék már benn voltak a szervizben, így én ahogyan odaértünk, már szaladtam is hozzájuk, hogy mi a helyzet velük. Még be sem léptem az időellenőrző állomásra, már benn voltam a szervizben! :-)

Megérte bevállalni ezt a programot?
Persze, hiszen jó volt ez az egész, jó volt újra Zsiguliban ülni, újra menni, versenyezni. Nagyon jó volt látni, hogy sok néző állt a pályák mellett, és sokan vártak minket szerencsére!

Milyen volt a visszhangja ennek az egésznek? Láttam a célban már a Facebookon számolgattad a lájkokat! :-)
Sokan odajöttek hozzánk a helyszínen is, hogy jó volt újra látni minket, de én azt sajnálom nagyon, hogy nem úgy jött össze a dolog, ahogy szerettem volna, hogy nem tudtam úgy menni a Zsigulival, ahogyan azt elvártam volna magamtól… hogy nem úgy mentem, mint régen!

Végezetül?
Ez a projekt nem jöhetett volna létre Szigeti Lackó, Szaniszló Dávid (Csipesz), Bodnár Attila, Németh Lackó, Pogonyi Tamás, Bardóczi Ádám nélkül, mindenkinek nagyon köszönöm a munkáját, mint ahogyan Szaniszló Attilának is, aki most is úgy állt mellettünk, mint a régi időkben, Annának pedig köszönjük a türelmét!