Shake, baby! Shake!
Vééégre! Motorhangok, por, repülő kövek… Igen, lehet ennek is örülni. És kifejezetten örültünk, hogy elkezdődött ez a nap.

Igaz, megint 'elfelejtettünk' aludni. Imi kiküldött tudósítóként hajnali 3-kor ért vissza a szállodába, én pedig néhány perccel előtte fejeztem be az élménybeszámoló írását a tréning két napjáról.

Felfogadott fotósom a késői (korai) időpont ellenére fel volt nagyon spannolva, mesélt a három rendőrautóról és arról, ahogy a konvoj megérkezett hajnalban a szervizparkba. Elvitte a fényképezőgépet, már kellett, hogy lásd a képeket! (ugye nem kell egyesével feketepontot osztogatni azoknak, akik nem? :)

Reggel két autóval vágott neki a 6 tagú csapat a szervizpark ismerős útjának. 50 kilométer, csak lefelé, egyenesen a Holt Tenger partjához, a Toyotát sikerült leadnunk, helyette a hajóról lekerült kamionból megszereztük a tréningautót.

Már az indulásnál rájöttünk, kitérőt kell tennünk egy gumishoz. Az ismert Belga számot rosszul idézve elmondhattuk: Hé gyerek 'lapos' a jobbhátsó! Szerencsére tudtuk, hogy pár kilométerre van egy gumis, csak remélni tudtuk, hogy már nyitva van ilyenkor… Mikor bementünk a kapun belülre rájöttünk, nemhogy nyitva van, hanem gőzerővel üzemel az ammani Autószöv. Legalább 8 álláson mostak autót és a gumis helyen azonnal fogadtak. Még szerencse, hogy nem kellett bejelentkezni, viszonylag rosszul értjük és ha lehet mondani annál is rosszabbul írjuk az arab nyelvet. 
A szaki azonnal megállapította, hogy lyukas a kerék, megmutatta a szöget. Aztán mutatott még egyet. És még egyet. Mielőtt félreértené az Olvasó: nem sündisznókon autóztunk az előző este, hanem mostanra fáradt el bérautó gumija, mert mind a három szögön látszott, nem tegnap került be a 'rendszerbe'. Megállapítottuk, hogy amikor az étteremből hazafelé jövet a jól lakott napközisekkel telezsúfolt autóban Frici kicsit bátrabban húzta meg a kézit az utolsó körforgalomban, valószinűleg akkorr jelezte a gumi, hogy három szöggel ezt már nem akarja tovább csinálni és elengedte a levegőt.
Szerencsére a gumis emberünk nagyon értette a dolgát, mert még azelőtt végzett, mielőtt a csapat masszőre (Ki más? TóTimi…) nem szorongatta volna meg mindannyiunk vállát 8 napon túl gyógyuló sebesüléseket okozva.
A gumis salesmanagere mondta, hogy 3 JD (ejtsd in inglis: DzsiDí, ejtsd in hangérien: Jordán Dínár) a javítás. Aztán mikor azonnal rábólintottunk, érezte, hogy van még ebben a projektben és mondta (mutatta), hogy egy darab szög annyi, de nekünk három volt. Ekkor már mi is próbáltuk felvenni a helyi szokásokat és 6 helyi pénzt hagytunk ott nekik. Viszont jól dolgoztak a srácok, hiszen ma gyorsan leteszteltük a tesztpályára menet és jól vizsgázott a gumisműhely, tele volt a gumi levegővel…
A szervizbe érve végre olyan kép fogadott bennünket, amit már két napja kellene látnunk. Kamionok a helyükön, versenyautók a sátrak alatt.

Az MM Motorsportnál is minden a helyén. Mindenki végzi a dolgát. Markko például az új székeket csomagolja és egyszer csak előkerül a kamion mélyéről a csapatvíz. Nem, nem írtam el! Nem csapvizet akartam írni (amit ugye itt az arab világban nem illik meginni és nem azért mert megsérted a helyieket, hanem azért mert megsérted a saját gyomorműködésed…). Szóval az észt brigádnak saját vize van. Mondhatnám, hogy észtvesztő, de ezt a poént később akartam elsütni.

Érdekesség még, hogy a Pirelli Star Driver egyik gyöngyszeme, az M-Sporttal 5 éves szerződést aláírt Ott Tanak, aki ugye elvileg csak azért van itt, hogy éljen azzal a lehetőséggel, hogy letréningezze a pályákat és nem indul, szóvak ez a kissrác előlépett szerelővé (remélem, ez a mondat melengeti minden szerelő Olvasó szívét!) és szerelt az istennadta. De nem immelámmal, rendesen. Jó ezt látni!

Én is szereltem. Az onboard kamerát a csövek közé. Most találkoztam először a Ford Fiesta belsejével és elmondhatom: így becsövezve nem nagy hely van benne. Persze arra épp elég, hogy elférjen a két pótkerék és a sisakok, de hosszúhétvégére már nem mennék el egy S2000-es versenyautóval piknikezni. Persze versenyezni, az más! Amiatt jöttek most páran Jordániába erre a hétvégére.

És akik jöttek, azok délben shakedownra mentek.
A szervizparkhoz közel volt a rövid, szerintem maximum két, két és fél kilométeres pálya. Semmilyen matrica, nyakbavaló nem kellett ahhoz, hogy bemenjünk a szakasz közepére azon az úton, amit láthattál ellenkező irányban az Al-Attiyah tesztvideón.

Mire odaértünk már elvileg kellett volna mennie a WRC mezőnynek, az SWRC-sek csak fél kettőtől jöhettek. Jöttek is. Nasser meggyőzően, látszik, hogy elemében van ezen az útfelületen. Idén már kocsizott hasonló vagy éppen teljesen más utakon és láss csodát, még a Dakart is megnyerte. Kemény dió lesz felvenni vele a versenyt, de hát mindenki nyerni jött, nem? :)

Jött Frici is, elsőre kicsit még bólogatva (ne felejtsük el, ezek voltak az első kilométerei az autóval murván!), másodikra viszont már sokkal határozottabban. A többiek is jól mozogtak, de az látszik: a turbós kisebb motorok sokkal kakasabbak, mint a Super2000-es versenyautók. Aki azt gondolja, hogy sikerült őket egy szintre hozni, az nagyon téved.

Volt egy kis riadalom a shakedown végén, már Fricit vártuk a harmadik felfutásra, mikor jött a hír, hogy nem indul az autó és jön segítségre a szerviz. Nem mondom, hogy nem futott át az agyunkon egy pillanatra, hogy mennyi idő van a rajtceremóniára indulásig és vajon addig meg tudják e javítani a hibát.

A szervizbe érve hamar rájöttünk, hogy nem lehet nagy a baj, az autó szélvédőjét mosogatták a srácok és mint számunkra kiderült, csak szoftverhiba okozta a riadalmat, egyszerűen annyi történt, hogy a sok ácsorgás után lepadlózva kell indítani az autót, hogy a tankból kikerüljön a felesleges levegőt. Mivel ez a jelenség a kinti teszten nem jelentkezett mínusz 29 fokban, így egy rövid oktatás után (Frici update) már minden ment tovább a saját medrében. Annyira, hogy azonnal indulni is kellett a 90 kilométerre lévő Jerash településre, ahol pár napja még gladiátorok 'harcoltak' a romok között.

Nem irigyeltük Friciéket, amiért a versenyautóval a jordán főváros délutáni forgatagában kellett végigkocsizniuk. Szerencsére Ők is, mi is időben odaértünk.

Szép környezetben, rengeteg csadoros VIP ember és még több ujjongó kiskatona és helyi emberke előtt vonultak végig a rajtdobogón a párosok. Nem tudom, nekem nem tetszett a romok között felállított könnyűszerkezetes rajtdobogó. A környezet gyönyörű volt, lehetett volna valami jobban ideillőt összeácsolni. Markó Tibiék hangulatosabbat faragnak Komlón a sprinten, de hát biztos csak hazahúz már a szívem. Annyi ember nem volt, mint Egerben, de helyi TV szerintem élőben nyomhatta , mert a kamerákra nagyon ügyeltek. A srácainknak pedig nagyon nagy dolog ez, nem tudom volt e korábban már magyar indulója ennek a versenynek.

Átjöttek, örültek, örültünk, eljöttünk.
Holnap (ááá, már megint ma) a 'rendes' pénteki programnak megfelelően a 7. gyorsasági szakasszal kezdődik a verseny. 6 gyorsasági szakaszon kell a lehető leggyorsabban áthaladni és ebből 2 a hosszú, korábban már részletezett 40 kilométeres gyors. Nehéz lesz. Szurkoljatok!