Vasárnap
Meg sem próbáltam már este megírni az élménybeszámolót a zárónapról, tudtam, hogy lesz elég időm hazafelé…
100 kilométerre Monte Carlo-tól, a jobb1-ből pötyögöm a vasárnapot.
Nagyon jó érzésekkel feküdtünk le és nagyon jó érzésekkel ébredtünk. Vasárnapra 4 gyorsasági szakasz maradt a zárásként. Korán kellett kelni, mert lehetett sejteni, hogy a híres visszafordítónál megint nagyon sokan lesznek. Már 5 kilométerrel a nézői pont előtt megállítottak a rendőrök, és csak a médiás pass-al engedtek tovább és kérték, hogy figyeljünk az úton sétálókra.
Kérték! Mert elsőre mindig mindenhol kérnek. És ez legtöbbször elég is. És csak olyanokat kérnek, ami különben is logikus. Például kérték a fotósokat, hogy ha lehet, guggoljanak le, hogy a mögöttük lévő nézők is jól lássanak. Vagy kérték, hogy szorosabban parkoljunk le az autóval, hogy még több autó leparkolhasson. Vagy kérték, hogy két gyors között úgy mozogjunk a pályán gyalog, hogy közben lássuk, ha jönne valamilyen rendezői autó.
A sportbírók, biztonságra felelős emberek is kérnek. A szalagok mindenhol logikusan vannak kihúzva. Pénteken voltunk olyan szakaszon, ahol a nézők már mind a helyükön álltak, a helikopter fent körözött és a kanyar 'főparancsnoka' (minden komolyabb nézői ponton volt ilyen, akin látszott, hogy nem csak más színű mellény van rajta, hanem érti is a dolgát), szóval amikor jött a góré és mindenkit hátrazavart 3 métert. Hangosan, teátrálisan, arrogánsan. Aztán mikor a népek duzzogva hátramentek, halkan mondta, hogy köszöni és ha majd elmegy a helikopter, akkor természetesen visszaállhatnak, csak az FIA kicsit túllihegi most itt ezt a kanyart… És amikor tényleg elment, jelzett egy finom mozdulattal és mindenki visszaállt a már korábban elfoglalt és biztonságos helyére. És a górénak megvolt a respectje.
Mindenhol azt lehetett érezni: aki ott van, legyen az néző, sportbíró, rendőr, azért van ott, hogy jól működjön ez az egész. Mindenki úgy végezte a dolgát, hogy közben hagyta a másikat is a dolgát végezni, vagy épp a hobbyjának hódolni (vagy épp egyszerre mindkettőt)
Na, ennyi a rizsa, tehát megint millió ember és megint a kiadott média belépő segítségével a pályához közel, biztonságos helyen tudtunk megállni…
Csapongok, mert eszembe jutott még egy érdekes megfigyelés:
Már korábban is feltűnt, hogy majdnem kevesebb médiás autó, fotós van egy-egy VB futamon, mint egy hazai OB versenyen. Szegény WRC sorozat, így nem fog elég megjelenést kapni… Vagy lehet, hogy az van, hogy nálunk van kicsit 'bő lére' eresztve a történet? Ugyan a háromnegyedéves félévértékelőben olvashattuk, hogy az internetes honlapok száma tengernyi és majd jól megsarcolják a médiát jövőre, és meg is erősítik (nem értek én ehhez, biztos azért nem is értettem). Mind1, szerencsére azért írnak a VB-ról, van megjelenés, de úgy látszik ehhez elég majdnem ugyanannyi média, lehet, hogy csak a dolgok vannak jól súlyozva és a helyükön kezelve…
Bocsánat, csapongok (lehet azért, mert az utunk hazafelé is elég csapongó, iszonyat szélben próbálja Imi sávban tartani a szerelvényt, én pedig próbálom a megfelelő karaktert lenyomni)
Tehát ott állunk a hűvösben a hajtűnél. Mindkét oldalon kordonok, a kordonoknál végeláthatatlan tömeg. Sokan vannak akiken látszik, már jól érzik magukat (ahogy korábban is mondtam, itt inkább a füst, mint az üres boros üveg a boldogság mértékegysége).
Loeb jön elöl, Petter és Sordo követi. Megjönnek a Fordosok és újra megállapíthatjuk, hogy az autók között micsoda különbség van (ami az eredményekből is jól tükröződik). A Fordok nagyon erősek, mély hangon, nagyon elindulnak a hajtűtől. A Citroenek pedig még gyorsabbak, még nyomatékosabbak. A hangjuk kicsit subarusabb (ha már nincsenek is itt a 'kékek', de emlékezzünk róluk…). A Citroen valamit nagyon kitalált és ezzel nagyon jól megvan. Csak remélni lehet, hogy a Ford átcsoportosította a fejlesztésre szánt energiáit és (azt tudjuk), hogy az új WRC-re helyezte át a hangsúlyt. Ezt talán megerősíti az a tény, hogy Hirvonen a verseny után ott maradt és a hét elején az új Fiesta WRC-t teszteli a katalán utakon. Basszus, a múlt hét hétfőn még a Focust tesztelte több száz kilométeren keresztül.
És még 'ezzel és ilyen' emberekkel akar versenyezni egy hazánkfia?? Igen! :)
Vissza a hajtűre: jön Fricink, ő az első, aki kicsit lelógatja az autót az árokba. Hatalmas ovációt kap a produkció, hiszen látszik: a pilóta tökéletesen uralja az autóját. Jó volt nézni!
Mennünk kell, nem tudunk több autót megvárni. A terveink szerint, ha jól kijön a lépés, akkor elérjük a rövid gyors végén és ha sikerül, akkor még a szervizbe is be tudunk menni. Vasárnapra sűrű programot terveztünk: 4 gyors, egy szerviz és a céldobogó… Megoldható lett volna, ha jól jön ki a lépés…
Mentünk, csináltuk. Már a 4 kilométeres szakasz közelében voltunk, amikor jött a hidegzuhany: Friciék beestek, az autó kigyulladt. Elsőre ennyi volt a hír.
Épp elég ahhoz, hogy kis médiás stábunk (Peti a médiügynök, Géza a fókuszos és én) irtózatosan elkámpicsorodva visszaforduljon és próbálja kitalálni, hogy hova kell menni.
Újabb információ: A cél közelében vannak, Fricinek fáj a válla, elvitte a mentőhelikopter…
Ültünk az autóban, csendben és nem tudtunk mit mondani. Sem egymásnak, sem magunknak.
Féltettük a srácokat, de valahol megnyugtató volt, hogy már volt egy kis látlelet, a kulcscsontja tört el Fricinek. Féltettük azt az álmot, ami elérhetőnek tűnt, de valahol megnyugtató volt, hogy lehet nagyot álmodni és meg lehet valósítani. Kicsin múlott csak.
Odaértünk a célba, már épp lement a komplett mezőny, Imiék is akkor értek oda. A sportbírók azt mondták, hogy kb. 2 kilométerre vannak a céltól. Siettünk, mert mint megtudtuk, Gabit is bevitték a kórházba és az autó ott maradt, csak a biztonságiak vigyáznak rá. Imiék előre siettek, mi felfegyverkeztünk. Szereztünk egy biciklit, amiről a gazdája csak annyi infót mondott: Pedro fiamé és már vagy 5 éve nem használta… Gézával ketten próbáltuk megülni - kamerával, fotóstáskával. Sem a sportülés, sem a puha kerekek nem segítették a projektet. Dobtuk az ötletet, Géza előretekert… 100 métert… az előregedett gumi eddig bírta. Hatalmas durranással kapott defektet, természetesen a legtöbb unatkozó néző előtt. Legalább szereztünk néhány jó pillanatot mi is a katalán füstölgőknek :)
Tehát volt egy fotóstáskánk, kameránk és most már egy durrdefektes biciklink is, amit két kilométeren keresztül kellett rángatnunk. Amíg az autóhoz mentünk, elment mellettünk a classic mezőnye (kb. 10-12 autó). Szép autók, egy kettő próbálta nyomni a gázt is.
Odaértünk, már az előző kanyarból lehetett látni az autót. Messze az úttól. Messzebb, mint azt gondoltuk… Imiék már ott voltak. Ahogy ott néztük, egy nézői sátorból jó hangulat és tojássütés illata csapott meg. És persze volt egy kis füst is, de gondolom a tükörtojás elkészítéséhez szükség volt füstre és annak az illatát éreztük. Géza megkérdezte a vidám társaságot, hogy látták e a balesetet. A srácok azt mondták, hogy igen, hatalmas repülés után hatalmasat esett az autó. Aztán azt is elmondták, hogy a biztonsági emberek kiszedtek dolgokat az autóból…
Odaértünk az autóhoz. Összetört. A képek magukért beszélnek. Azt gondolom jól látszik, hogy csoda, hogy ki tudtak szállni a fiúk az autóból.
Zsiros Gabi elbeszélése és a látottak alapján ez történhetett:
Egy simaJobb és Jobb3szigorú információja nem lett feldolgozva. Az autó lerepült az útról, Dobbantott egyet az út alatt lévő teraszon (az olajfákat teraszosan ültetik) fejre érkezett majd visszafordult a talpára és a szőlőtőkék között landolt. A srácok észrevették, hogy láng csapott fel az elejéből, használták a beépített tűzoltó berendezést. Gabi tudott egyedül kimászni, Fricinek már nagyon fájt a válla, őt egy néző segítségével tudta kihúzni. 5 percen belül ott volt a mentőhelikopter (a GPS vészjelére azonnal indult), Fricit elvitte. Gabiért a következő fordulóban jött. A magára hagyott autóból valóban kilopták a kamera fejegységét, a gyári (sehova nem használható) átbeszélőt, az egykarú, mint később megtudtuk 6500 eurot érő Hi-Jack rendszerű kevlár emelőt.
Szerencsére a Pro-Cam kamera egységét rejtő kevlár dobozt nem találták érdekesnek, így azt sikerült kimentenem. Imiék maradtak az autó mellett, hogy már tovább ne rabolják, mi pedig visszamentünk a célba.
Beültünk az autóba és megnéztük a belső felvételt… Még dolgozunk rajta (ami a jogokat illeti), hogy valamilyen formában meg tudjuk mutatni a felvételt, de még nem tudok semmit mondani ezzel kapcsolatban.
Sajnos navigátorhangot nem hallani, mert ahogy mondtam, nem szabvány volt az átbeszélő, így nem tudtam hangot csiholni a beszereléskor. A tempó több volt annál, mintsem amivel abba a kanyarba be lehet fordulni és az első nagy csattanásnál megszakadt a felvétel. Viszont volt egy mozdulat, amihez nem kell hang sem: Amikor már látszik, hogy nagy a baj és az autó repül az útról:
Gabi ráteszi a kezét Frici kezére…
Nem akarom magyarázni. Ha érted, érzed, akkor azért nem. Ha nem, akkor úgyis mindegy…
Próbáltunk Friciékhez beérni a kórházba Tarragonába, de mire odaértünk már hazaengedték őket a szállodába. Ez jó hír. Bementem a médiacenterbe, felraktam a képeket. Újra találkoztam Martin Holmes-al, aki már messziről Gangsternek hív (rám ragasztotta, neki mindent elnézek :). Kérdezte, hogy volt e ott más fotós és elkérte a névjegykártyám.
Elmentünk vacsorázni. Frici nem jött, mert újra be kellett mennie kontrollra a kórházba, bent tartották estére. Nem nagyon volt képbe a világgal, azt nem tudta megmondani, hogy milyen autóval mentek… Az agyrázkódásba ez belefér, azt mondták kiheveri.
Reggel összepakoltunk, Frici már jobban. Csapat Barcelonában repülőre szállt, mi pedig Imivel nekivágtunk.
Nem tudom elmondani azt az érzést ami a belső nézésekor a kocsiban elfogott mindannyiunkat. Aki figyelemmel kísérte a hét eseményeit - esetleg ott ült a gép előtt vasárnap és látta, hogy beérkezett a Frici mögött rajtoló arab gyerek - talán az érezhetett hasonlót: Nem sikerült. 50 kilométerrel a vége előtt vége lett…
Pedig milyen szép eredmény! Ez az egész év. A technikai problémákkal tűzdelt, de végigküzdött portugál futam után egy csodálatos bolgár verseny. Majd egy rövid, de nagyon biztató francia kirándulás után egy lehetőség az M-Sporttól és egy minden álomnál jobb eredmény kapujában nem sikerül a befejezés.
Mégis siker, hiszen ott volt azon a helyen, olyan emberek között, akiknek a nevét a világ ismeri. Ott tud lenni magyar ember is!
És az biztos, hogy a bolgárok után a spanyolok is megismerték azt, hogy Magyarországon van autósport és a magyarok is tudnak ott lenni az elejében!
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Monaconál járunk. Most beszéltünk Fricivel. Már hazaértek, bement a kórházba. Szerdán kell újra bemennie, másnap megműtik, péntekre azt ígérték, hogy hazamehet.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Barcelonából napsütésben indultunk el, a francia tengerparton vitorlásként működött a szerelvény, a sávok között dobált minket a szél. Aludtunk másfél órát a buszban, olaszban én vezettem addig, amíg a rendőr ki nem vett bennünket a sorból és nem vette észre, hogy igazából nincs is tréleres jogsim. 'Megkért', hogy inkább Imi vezessen. Szlovéniában hóesésben kocsiztunk. Jó volt meglátni a Balatont.
Kedd délutánra rángattuk haza a tréningautót…