Péntek délután DuEn hívott és említette hogy Asi tesztel valahol a Bakonyban...
Hosszas telefonálgatás után Megtudtam hogy hova is kellene pontosan mennem (köszi Imi).
Láttam már pár tesztet, de azok valahogy mások voltak.
Itt nem volt semmi felesleges felhajtás, sehol egy jeges vizes dézsa üdítõvel, vagy egy ebédlõ asztal rágcsálnivalóval.
Sem székek a vendégeknek… A legnagyobb komfort fokozó tényezõ az egy hûtõ táska volt amiben hideg víz lapult.
Itt minden csak a tesztrõl és a hatékony munkavégzésrõl szólt, minden egyéb dolgot mellõzött a csapat. A felvonulás sem volt nagy mire én odaértem. Zsuzsi, Asi és két szerelõn kívül csak pár srác volt.
Reggel 9-tõl voltak ott kint és folyamatosan finomították a futómûvet körrõl körre.
Egy egész napot rászántak a futómûre, és nem is nagyon lazsáltak, folyamatosan nyomták a köröket. Persze Asira jellemzõ módon nem ám csak úgy érzésre állítgatták a dolgokat. Mindent dokumentálva, és idõeredményeket feljegyezve és figyelembe véve haladtak a jó beállítások felé. Minden tesztkört mértek fotocellával, század másodperces pontossággal, és igaz hogy én csak az utolsó lapot láttam, de nem volt nagy szórása az eredményeknek.
Nem vagyok egy ASI FUN, de szimpatikus a hozzá állása versenyzéshez.
Eddig is tudtam hogy Gyuri precíz, de most meg is tapasztaltam.
Minden kanyarban ugyanúgy és ugyanazon a íven fordult el.
Nem volt olyan hogy elfékezte volna magát, vagy kisodródott volna.
Egyetlen egyszer volt hogy egy visszafordítóban kicsit jobban lapjával fordult, de akkor pont mellette ültem, és nagyon élveztem a dologt.
Egybõl hozzá is tette Asi hogy ez idõbe került...
Ültem már WRC-ben murván, de N4-es autóban még nem.
N-es mint széria… Hááát…
A legkevésbé sem jutna eszembe ezek után le utcai autózni egy ilyen N4-es versenyautót. Meggyõzõ az autó is és a pilóta tudása is. 30 méterre az elindulástól már a megfelelõ szögben sodródtunk a kanyaríven úgy hogy a tükör és az autó orra a bozótot ritkította. Aztán az egyenesekben egyenletesen és határozottan gyorsultunk. A következõ kanyar elõtt minden farcsóválás nélkül optimális határozott fékezéssel már fordultunk rá a következõ visszafordító kanyarra, ismét tükörrel a gazban.
Több körön keresztül ülhettem a Jobb1-ben, és minden másodpercét élveztem.
Mesélhetném tovább a kanyarokat és a kanyarvételeket, és egyéb tapasztalatokat de egy mondattal össze lehet foglalni az egészet élményt. Mert az volt... élmény!
Ez a srác mindent az adott szakasz legrövidebb idõn belüli abszolválásának rendel alá, nagyon nagy higgadtsággal és nagy tudatossággal.
Meg kell hogy mondjam nagy mosollyal az arcomon köszöntem meg a fuvart. Nagyon élveztem az autózást, és így már más szemmel fogom nézni Asit. Kezdem kapizsgálni hogy miért is úgy közlekedik a versenypályákon ahogy.
Egy végletekig professzionális pilóta mindent felesleges részletett mellõzõ tesztébe kaptam lehetõséget bepillantani.
Kintrõl is és bentrõl is, nekem mint laikusnak is az az érzésem, hogy egy jól beállított autóval így kell közlekedni, ha gyorsan akarunk végig érni egy szakaszon.
Azt gondolom nem véletlen van ott az az 1-es rajtszám az autó oldalán.
A teszt végére több mint 60 mért kört teljesített autó és pilótája.
A csapat másnap ismét 7kor indultak vissza, és még egy napot teszteltek.
Optimalizálva az autó minden paraméterét.
Mi ez ha nem maximalizmus, vagy profizmus?
