|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
h i r d e t é s
kiemelt partnerünk :
 további partnereink :     webshopunk : 
|
Voltam is versenyen... meg nem is!
Trabantos barátaim hívtak hogy menjek le Zamárdiban lesz a hétvégén egy jó verseny… Igaz nem érünk oda a prológra, ami elmondások szerint nagyon flottul ment, de a vacsorát már együtt ettük a srácokkal. Vacsora közben meséltek a pályáról, körülményekről, indulókról és egyéb tudnivalókról… Ekkor tudtam meg, hogy a 8 km-es gyors már csak 6 km, és kicsivel több a nevező, mint az eredetileg maximált létszám. Már akkor feltűnt hogy egy ilyen szűk városi versenyre 115 db nevezést elfogadni azért bátorságra vall a szervezőktől. Este mikor a szakadó esőben fuvaroztam haza a brigádot (a MÁV RT szocreál szállóra) a másnapi gyorsokat használva, kaptam némi képet a másnapi gyorsokról. Szűk utcácskák, padkával, fákkal, korlátokkal, telek szélére kirakott terméskövekkel, tűzcsapokkal és egyéb érdekes városi akadályokkal. A szálláson este próbáltam gyűjteni a számomra hasznos infókat, hogy hova is érdemes menni, fénykép készítési célzattal. Mondták is a versenyző barátok, hogy igazából mindegy, mert mindenhol csak derékszög van, és azt is csak hátulról lehet nézni. Nem lettem boldog… Reggel még mindig esett az eső, és mivel a szállást a pálya körbe kerítette, valahogy éreztem hogy nem szabad ott maradnom, ki kell menni a zárt területről. Nem szeretem ha korlátoznak a mozgásban. Már akkor sejtettem hogy nem lesz itt 4 gyors, plusz volt ígérve egy szponzori futam is, aminek keretében végre én is ülhettem volna egy igazi „kigyúrt” TRABANTBA. Annyit elárulok előre, most sem jött össze a dolog. L Szóval megkerestem az én első helyemet ahol megnézem az első kört. Találtam is egy derékszöget, amiben két pozitívum volt az egyik a sportbirok, a másik egy pocsolya. A Sportbirokkal jókat beszélgettünk, elláttak még pár infóval, míg elkezdődött a verseny. Megnéztünk pár autót, és a tócsa sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és ahogy a kedvesem szokott fogalmazni „ nem is volt semmi vicces”.
    Így tovább álltunk egy másik derékszögbe, ahol persze ismét nem voltam elkényeztetve látványosságokkal.Aztán egyszer úgy a 40. autó körül megállt a verseny… Jött az infó, kiütöttek egy tűzcsapot!
Mivel ettől a helytől sem voltam elragadtatva, és tudtam hogy most időnk is lesz, így tovább álltunk.
Találtam is egy nyíltabb helyet ahol, egy jobb derékszög és egy bal derékszög közt volt egy 40 méter egyenes, és az egyenesben meg volt egy füves rész nagy fákkal ahol biztonságosan lehet fényképezni. Alig beszéltünk pár szót az út szélétől 4-5 méterre, jött egy Úr és megkérte a kedvesem, és egy másik közelben álló nézőt hogy menjenek a fák mögött kb 10 méterre lévő árok másik oldalára. Aztán egyből mondta is nekem az ember ha nekem nincs igazolványom akkor én is, mivel én nem is reagáltam erre a felhívásra. Mondom hogy van MNASZ igazolványom, és nyúltam is érte a nadrágom zsebébe, de ő már mondta is hogy neki is van huszonhat, és én azzal kitörölhetem a seggem.
Jahhhhh… ha így akkor legyen így. A lelkes „sportszakmai felügyelő” (mert ő így határozta meg a szerepét) mondta hogy azért nincs rajta semmi mellény mert ő itt nem veheti fel az MNASZ mellényét, de megállítja a versenyt miattam!
…azt a versenyt ami már állt a tűzcsap kiütés miatt! Itt már elég parázs vitában voltunk, és már a mellettem álló Gabi is telefonálgatott az illetékes szervezőnek, hogy szóljanak már az emberüknek hogy hagyjanak békén. Az igazsághoz az is hozzá tartozik hogy mivel állt a verseny, ezért fényképezőgépem sem volt nálam, nem hogy a mellényem. Az előző két helyen sem volt rajtam a mellény, de talán ott a gépből kiderült hogy nem néző vagyok.
Szóval meguntam a szájkaratét, és mivel az embernek kezdtek szaporodni a mondataiban a trágár szavak, mivel nem tudott velem dűlőre jutni, ezért mondtam neki hogy szóljon be a rádión és kérdezze meg, mi is a tényállás. Nyilván mondta hogy ő nem, de én hívjam fel a szervezőt, és ha neki szólnak akkor maradhatok. Akkor elkezdte hogy én nem vagyok oda beosztva és így nem lehetek ott…
Ekkor már néha-néha elröhögtem magam az értelmetlen mondatokon, amit Gabi próbált kedvesen segíteni, de hiába. Kedves kolléganőm mondta hogy a fotósoknál nincs beosztás, mi nem sportbírók vagyunk, hanem fotósok.
Az Úr erre már nem tudott mit tenni, inkább rátámadta a tőlünk hátrébb álló srácra hogy ne röhögjön (kicsit cifrábban igaz, de ez volt a lényeg). Aztán ismét megkértem hogy ott a kezében az a rádió akkor használja már… és ekkor kis hatás szünet után, rákérdezett hogy akkor mi is legyen velem. Jött is a válasz, ha biztonságos helyen állok akkor természetesem maradhatok. Utólag is köszönöm! Ez alig került 20-25-percbe, de megérte… Aztán egy másik spori is odajött és mikor mondta hogy még áll a verseny úgy 3-4 órát mert a Vízműnek helyre kell állítania a vízellátást akkor azért nem voltam boldog. A rádió forgalom hallgatása közben hallottuk hogy felvetették mi lenne ha kivennék a problémás szakaszt, de nemleges volt a válasz.
Így a kemény érvelésekkel megszerzett „tartózkodási engedélyem” hátrahagyva el is jöttünk a Zamárdiból. A gyorsasági szakasz is rövidült 5 km-re, és a szakaszok száma is 3-ra csökkent, és ezt estig abszolválták a srácok. Jó döntés volt hogy eljöttünk, remélem a versenyzők is megértik…! Ez a blog most jelenik meg 4059. alkalommal
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
 |
|||
|
||||
)
