Két tábor, két szemlélet, egy háború. Nemrég olvastam EZT. Nem túl felemelő dolog, h az amúgy is nehéz helyzetben lévő rallynak még a szokásosnál is nagyobb akadályokat gördítenek az útjába, de sajnos elértünk erre a szintre. Vajon miért is?
A rallysok és a környezetvédők acsarkodása nem új dolog, ez az egész már jó pár éve tart. Míg egyik hangos, színes autókat szeretne látni, amint egymással és az idővel vívnak, addig a másik tiszta erdőket, mezőket, az utókor számára épségben megmaradó növény és állatvilágot. Mi itt a baj kérdezhetné egy külső szemlélő, hiszen a két dolog nem zárja ki egymást. Persze, én inkább azt mondom, h a két dolog nem zárná ki egymást, ha a két fél képes lenne átgondolni a másik helyzetét.
Kedves Rallysok!
Nem értitek a környezetvédők aggályait, hülye, elvakult, szőrszálhasogató zöldeknek gondoljátok őket, és akkor még szépen is fejeztem ki magam. Biztos ez? Vettétek már a fáradtságot, h szétnézzetek egy szakaszon, h szétnézzetek magatok körül ha vége a bulinak? Had segítsek!
Mielőtt kezdődik a verseny mindenki szépen elfoglalja a helyét, megy a beszélgetés, röhögcsélés. Idővel persze megéhezik, megszomjazik az ember, így előkerülnek a gondosan becsomagolt szendvicsek, a boltban megvett rágcsa, esetleg egy kis nasi. Elkezdenek kiürülni az ásványvizes, üdítős flakonok, a sörös dobozok és egyebek. Ezzel nincs is gond. Azzal viszont már van, h a legtöbb ember ezeket a dolgokat egyszerűen otthagyja. Biztos arra gondolnak, h majd láthatatlan kis erdei manók összegyűjtik, és valahol a mélyben házakat, sőt egész városokat építenek maguknak belőle. Esetleg azt, h mivel odahaza is úgyis az asszony vagy anyuci gondoskodik a tisztaságról, majd itt is ő fog. Természetesen a valóság nem ez. Ha az ember körbenéz egy kicsit, amint sétál az autóhoz, látja a magyar valóságot, azt, h mindenhol papír és alufólia galacsinok, flakonok, szatyrok árválkodnak a pálya szélén. A látvány szörnyű, sőt kimondottan lehangoló. Ezek után, min háborogtok kedves rallysok? Csak egy perce csukjátok be a szátokat, fejezzétek be az anyázást, a zöldezést, az óbégatást és gondoljatok bele abba, h ti hogy éreznétek magatokat, ha a ti házatok előtt történne mindez?! Mennyire örülnétek annak, ha egy csapat idegen évente egyszer meglátogatna benneteket, majd kilószámra hagynák ott a szemetet, így köszönve meg a vendégséget?! Ti mit csinálnátok? Boldogan kebletekre ölelnétek őket, megköszönvén a sok hulladékot, majd meghívnátok őket jövőre is?! Kötve hiszem!
Ha azt akarjátok, h a környezetvédők ne ellenségként tekintsenek rátok, akkor ne szemeteljetek, ne tapossatok le fél focipályányi növényzetet, legyetek figyelmesek, ennyi. Nem kerül sem pénzbe, sem hatalmas erőfeszítésebe...
Kedves zöldek!
Nem értitek a rallyongókat, fanatikus, hülye, barmoknak tartjátok őket pusztán azért, mert egy olyan sportot szeretnek, amit ti nem. Vettétek már a fáradtságot, h bepillantsatok a rallyba, és abba a közegbe, amivel ez jár? Had segítsek!
Különbözőek vagyunk, másképp gondolkodunk, más dolgokat szeretünk. Én nem szeretem pl.: a sakkot. De attól még nem gondolom, h aki szereti, az csakis egy unalmas, humortalan zsenigyerek lehet. A rally, mint sok más sport pontosan azon dolgok egyike, amit vagy szeret az ember, vagy nem. Aki szereti, az nem tud, és nem is akar tőle szabadulni, aki pedig nem szereti, soha nem fogja megérteni, h miért jó napsütésben, esőben, hóban, fagyban, dögmelegben kint ácsorogni. Van értelme? Nincs. Én mint rally szerető ember viszont azt mondom, h van. Van, mert ott a pálya szélén rengeteg ismeretség, barátság, kapcsolat köttetik, amelyek gyakran túlnőnek a rallyn, és az élet más területein is kiállják a próbát. Rengeteg közös élményt adnak, melyekre hosszú évek elteltével is jó visszaemlékezni. Sőt a rally kapcsán az emberek nem kevés olyan helyre mennek el, ahova maguktól lehet, h eszük ágában sem lett volna kimenni. Kevés olyan emberről tudok, aki csak úgy a poén kedvéért képes lenne több száz km-ert autózni vagy buszozni. Csak egy percre csukjátok be a szátokat, fejezzétek be a hülye rallysok szöveg kántálását, és vegyétek le a szemellenzőket. Gondoljatok bele abba, h ti hogy éreznétek magatokat, ha valaki egy olyan dolgot akarna tönkre tenni, amit imádtok, amit szívből szerettek. Ti mit tennétek, ha kedvenc hobbitokhoz szükséges eszközöket nem tudnátok beszerezni, mert az eladók sehol nem szolgálnának ki benneteket?! Ti hogyan éreznétek magatokat, ha a szomszéd beleszólna abba, h mit csinálhattok a saját kertetekben?! Örülnétek neki?! Megveregetnétek az eladó vállát, mondván, akkor majd más elfoglaltság után nézek, vagy mosolyogva kezet ráznátok a szomszéddal, h igen, ezután mindent úgy teszek majd, ahogy Ön akarja?! Kötve hiszem!
A környezetvédelemmel semmi baj, sőt egy nagyon fontos részét kellene, h képezze az emberek hétköznapjainak, hiszen csak ez az egy bolygónk van. De ettől még nem kellene ennyire vaskalaposnak és bürökratikusnak lenni. Inkább megoldásokat és kompromisszumokat kellene keresni, amivel a természet és a rally is jól jár...
Remélem ezzel a két "levéllel" sikerül kicsit rávilágítanom arra, h bár mindkét tábornak vannak hibái a problémák közös, és sikeres megoldása nem lehetetlen. Nem egymás ellen kellene harcolni, hanem egymással leülni, beszélgetni, meghallgatni a másikat és egy közös megoldáson dolgozni. Elbaszott országban élünk, ahol semmi sem megy úgy, mint ahogy kellene, ahol a legtöbb főmufti, minisztériumi vagy hivatali vezető csak egy begyöpösödött, életidegen muksó, akinek fogalma sincs arról, h milyen az átlag ember élete, viszont imádja közpénzen megtömni a zsebét. Nem lehetne, h egymás helyett, inkább ezeket az embereket vegyük "célkeresztbe"?
Még valami, mindkét táborban vannak olyanok, akikre a leírás nem illik, mert rally szerető emberként is átérzi a környezetvédelem fontosságát, és környezetvédőként is el tudja ismerni a rallyért való rajongást. Csak sajnos ők vannak kevesebben, nem ártana mindkét oldalon megfordítani az arányokat, azzal mindenki csak jól járna:D
Végezetül, én sem szemetelek, te se tedd!
A kanyarban meg csak keresztbe! (Road)